Foltversek

Fájdalmas búcsú

2010-08-06T07:02:00.001+02:00

Nem mondom, hogy két hónapig végig gondolkodtam, hogy mi is legyen, de erősen foglalkoztatott, hogy mi a baj ezzel a projekttel: miért léptek ki többen, miért nem tartjuk a határidőket, miért van az, hogy én magam sem igazán kedvelem ezeket a darabokat. Azt persze nem mondom, hogy az elkészült munkák nem voltak jók (sőt!), de valahogy olyan felmelegített töltött káposztához hasonlított a dolog.
A szerintem roppantul sikeres Kultúraquiltek után ez olyan gyengécske másodvirágzásnak tűnik, ezért úgy gondolom, hogy abba kell hagynunk. Természetesen, ha valaki át akarja venni az "adminisztrátori" feladatot, boldogan átadom.
Köszönöm a résztvevők közreműködését, és jó lenne, ha a Kultúraquiltekhez hasonlóan összevarrnánk a négy full sorozatot. Majd kereslek Titeket ez ügyben.

Itt a vége ?

2010-06-27T21:45:00.000+02:00

Lemaradtam valami fontos információról? Mi van velünk? Kész? Vége? Befejeztük??? :(((

... Nem tudta ezt Mehemed...

2010-05-18T09:44:00.005+02:00

És felrúgták a tehenek. :)

Mint többeteknél, nálam is a repülés volt a lényeg.

Mivel a téma kívánta a realisztikus ábrázolást, persze, hogy megint frászban voltam.

A szokásos képnézegetés után sikerült körvonalaznom, hogy tehenet nem tudok élethűen rajzolni, először Fannival rajzoltattam. Persze, aranyos volt az is, de mégsem az igazi. Maradt a gömbtehén-módszer.

Az elrendezésben biztos voltam, persze megint sikerült az arányokat elhibáznom. A rajzon jobb volt. (Mint a múltkor.) Szerinem nagy lett Mehemed, az uram szerint meg ez az alkotói szabadság. :) Úgy legyen.

A technikáról csak annyit, hogy sikerült elhagynom a ragasztós fátylat, nem volt kedvem pepecselni vele (Csak a cipőre pazaroltam, mert az annyira kicsi, féltem, hogy elcsúszik. )

Minden anyag magamfestett darab. A foltos tehenet direkt festékkel pingáltam, a fekete túlképpen sötétzöld (direkt), és a háttér egy régi Katafás együttfestés emléke. :)

Cím nélkül...

2010-05-17T17:17:00.002+02:00

Elnézést kérek, de én is csúszni fogok, törökökről, Mehemedről még nem tudtam kitalálni sok mindent.

mindenféle tehenek

2010-05-16T21:07:00.003+02:00

Tegnap elkezdtem, de nem tudtam befejezni, ma egész nap ezt varrtam lelassult tempóban, egész jól elszórakoztam vele, nézzétek el a nem túl jól sikerült képeket, vakuval nem látszik semmi, így pedig homályos és a színei egészen mások. Mondanám, hogy a török is a fényképezőgép miatt lóg ki(vagy be) a képből, de hát nem....:)

Már hívódik

2010-05-16T15:55:00.002+02:00

Leírom mit / nem / láttok a képen. :-)

Zöld füves háttér előtt, a kezem nyomát, amint épp hármat mutat két ujjat behajlítva.

Mindez megspékelve tehénfarkakkal.

Ez a kép olyan mint a polaroid, idő kell hozzá, hogy megjelenjen, ha elég türelmesen nézitek meg fogjátok látni.

Torok es a tehenek

2010-05-16T05:04:00.003+02:00

Meg otthon voltam, mikor megvarrtam a teheneket, meg a torokot. Az alap borotvahabos festessel keszult, a tobbi aplikalas.

Az ekezetek hianya miatt elnezest itt ilyen a gep.

Gurult, gurult Mehemed...

2010-05-15T22:11:00.001+02:00

...mert felrúgták a tehenek.

Régen kitaláltam, hogy mit fogok varrni. A technika pedig menet közben alakult.
Először megvarrtam a mezőt különböző zöld csíkokból. Nem tetszett. Túlságosan sima volt. Leeső kis darabkákkal teleszórtam tehát, majd nylon zacsival beborítottam, szabad gépi tűzéssel jól lerögzítettem. Utána nekiestem hőlégfúvóval. A végeredménnyel meg voltam elégedve. Aztán már nem volt más hátra, mint a tehénkéket és a szerencsétlen, felrúgott Mehemedet felapplikáljam. Ennyi.
Ferdepánttal még be fogom szegni.

A török és a tehenek

2010-05-15T20:36:00.000+02:00

A Tehén és a Mehemed akció közben!

A kivitelezés gépi applikáció, ragasztásos technikával. Az eget kivéve, gyári anyagok.

Kezdődjön a mesélés!

2010-05-15T17:31:00.004+02:00

Teheneket terveztem, majd ez lett. De remélem, jönnek a tehenek is hamarosan!
Szűcs Édua rajzai alapján készült gépi aplikáció. A végén egy kis filccel rásegítettem.

Mehemed

2010-05-13T20:29:00.003+02:00

Lányok tudom hogy van még két nap 15-ig, de már most szólok, hogy nem fogom megvarrni 15-re a képet. Nem csak azért, mert nem leszek itthon, hanem mert ez az egyetlen kézzel varrható elképzelésem van, amit a junius 19-i varrjunk a szabadban programon kézzel tudnék varrni, és ott szeretném majd megcsinálni.
De hogy addig se furdaljon senkit a kiváncsiság, hogy milyen lesz, elárulom mit fog ábrázolni: három tehenet, egy fehéret, egy feketét, egy tarkát, és egy törököt. Most vagytok meglepődve ugye!!!! És kézzel fogom applikálni. Bizony. Még sose csináltam, itt az ideje. Na de egy varrjunk a szabadban programon belül....

Himnusz az élethez - Ildi

2010-04-19T08:55:00.002+02:00

Nagyon, de nagyon szégyellem magam, de csak most jutottam el ideáig. Nem mondom, hogy nem lett volna egy napom erre korábban is, de annyira tele volt a fejem mindennel, hogy egyszerűen nem tudtam korábban ezzel foglalkozni.
A gondolat kb. akkora alakult ki, amikor Ti feltettétek a munkáitokat. Ha meg kell magyarázni, a szögletességből, a rutinból, a megszokásból való kitörést szerettem volna ábrázolni. A mögöttes anyaggal sokat vacakoltam: kevés olyan darab van, ahol két kontrasztos szín van egymás mellett. Nem akartam én pinket (megint), de ez mutatott a legjobban - szerintem.

Most már a Ti munkáitokat is megnézem - eddig nem akartam, nehogy befolyásoljatok.

A tehenes is megvan fejben, meg is csinálom azonnal, nehogy még egyszer szégyenben maradjak.

Kell egy gyerekvers is!

2010-04-06T13:00:00.001+02:00

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Ugye, Ti is szerettétek gyerekkorotokban? Május 15 jó lesz?

Falak között

2010-03-17T13:36:00.004+01:00

Nemsoká jövök, bocsánat, de a memóriakártya kellett a fényképezőből másnak, a kábelt meg tegnap óta keresem, olyan régen használtam, ígérem este, ha lecsillapodtak a kedélyek az irodában, megkeresem.

A technika a szokásos, applikáció, az alak először cérnával körbevarrt, aztán mivel nem szépre sikerült a varrás, rámentem némi textilfestékkel, így valamivel jobb az eredmény.

Évihez hasonlóan bennem sem versül meg ez a vers, pedig a mondanivalója megfog.
Bocsánat még egyszer a késésért, a többit levélben.

Zsuzsa és Neruda

2010-03-17T11:52:00.002+01:00

Sajnálom, megint csúsztam. De szerintem ez olyan vers, aminek a megrongyozásához tényleg kellett az idő és az ihlet.

A kedvenc technikámmal gépi trapuntóval próbáltam a költemény hangulatát visszaadni.

Talán nem nagyon szorul magyarázatra, hogy a fekete, szögletesen tűzött rész a szomorű gondolatokat, a tűzpiros kacskaringósan rajzolt pedig a vidámságot hivatott szimbolizálni.

A fekete, az egy matt anyag, a tűzpiros organzával van vidámítva, csillogóvá téve.

Ez inkább egy oldalról készült fotón éervényesülne.

Mea culpa!

2010-03-17T09:49:00.002+01:00

Hát, lányok, a költözködést és a varrást nem bírtam összeegyeztetni - egyrészt fizikailag sem fért bele, másrészt a gondolataim is igencsak máshol járnak az utóbbi időben. Tegnap próbáltam rendet vágni a "műterem-szobámban", már majdnem sikerült, és ígérem, hogy a hétvégén kicsiholok valamit magamból. Még egyszer elnézéseteket.

Neruda Laci

2010-03-16T18:20:00.005+01:00

Azt hiszem ez némi magyarázatra szorul.

Aki ismeri Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvének diafilm-változatát, annak a képet magát nem kell bemutatnom. Egy az egyben átvettem, mert zseniális. A jelenet a következő: Laci mindentől fél, többek között a sötéttől is. Nagyon szeretne színes ceruzákkal rajzolni, de az a sötét szobában van, a villanykapcsolót nem éri el, ő pedig nem mer bemenni érte. Ez az a pillanat, amikor megáll a sötét szoba ajtajában.

Tudom, hogy ez a rémült kis alak a sötét ismeretlennel szemben állva nem egyenes ágon csatlakozik a vershez. De én nem tudtam szabadulni ettől a képtől, és hiába igyekeztem valami pozitív, a végkicsengéshez passzoló képet meglátni belül, nem ment. Mindig ez a Laci tolakodott elő.

És bár a vers nagyon lelkesítő, magam is megtapasztaltam az újrakezdés, az ismeretlen varázsát és a megújulásban rejlő váratlan távlatokat, az ember alapvetően, zsigerből mégiscsak gyáva. Fél. Mindentől, amit nem ismer. Evolúciós örökség.

Itt van tehát ez a Neruda Laci, akinek a félelemtől még a szőr is feláll a karján ;-)

Fogadjátok szeretettel :-)

Az mindenesetre érdekes kísérlet lenne, ha különböző életszakaszokban varrnánk meg újra és újra ugyanazokat a verseket. Biztos hogy nem ugyanaz a kép születne.

Bungee jumping

2010-03-16T15:25:00.005+01:00

Sokadik olvasatra sem tudtam versként tekinteni erre a költeményre, eleinte egy fenyegetés, később egy jó tanács, intelem-féle jött ki belőle. Értettem, és persze, rögtön magamra kezdtem vonatkoztatni. Amire jutottam:

Nagyjából ismertek, aki nem annak mondom, hogy nem vagyok egy egyhelyben ülős, mindenjóvanúgyahogyvan típus. Megesz a penész, ha azt érzem, kimaradok valamiből, lemaradok egy érdekes tanfolyamról, egy jó filmről, egy klassz társasági programról.

Mivel a munkám szinte favágás, csak ezek a dolgok éltetnek, na meg persze a családom, ahol szintén alapszabály, hogy ha valamit szeretnél, akkor összehozzuk, hogy részed legyen benne.

Csináltam már sok mindent, van számos kedves hobbim, amivel javítok az életem/tünk minőségén. Jövünk-megyünk télen-nyáron, erős társasági életet élünk, de legújabb szürkeség elleni akciónk lassan már gyógybeutalóért kiált. Együttest alapítottunk.

Képzeljetek magatok elé öt pasit és négy nőt (az egyik pár nőtagja nem hajlik a közös zenélésre), akik mindenféle zenei elő(és utó)képzettség nélkül zenekarrá fejlődtek. Közel egy éve megy ez a játszási, és szerénytelenség nélkül állíthatom, viszonylag több mindent le tudunk már játszani hallgatható formában. :) A stílusról (és a pasik fazonjáról) a munkanevünk árulkodik: Bélpokol.

Na, hogy ezt minek írtam?

Hát csak azért, hogy lássátok, megpróbálok a vers szerint élni, és ha nem megy (mostanában nem megy anyagi okok miatt), akkor egyfolytában tervezem a majdani újabb kitörési pontokat, illetve erősen becsukott szemmel gondolok vissza a szép emlékeimre.

Egyet nem fogok soha a büdös életben kipróbálni, csinálni, pedig nagyon szeretném. Sajnos ehhez nagyon beszari vagyok.

De ez nekem a szabadság a merészség, az éljamának non plusz ultrája, ez pedig a bungee jumping.

Ezt varrtam meg.

A munkáról annyit, hogy az alap egy új kedvtelés eredménye: a borotvahabos festésé, amit nagyon élvezek, és a versnek megfelelően színes, változatos formára alkottam, jelezve az alant ránk váró sokszínű, kavargó élményt.

Az emberke csak jelképes, figurája képviseli azt a szabad szárnyalást, amire vágyunk.

Már az is fenséges érzés lehet, ahogy abban a magasban kitárt karokkal áll. (anyagát arashival készítettem, de nem procionnal, hanem azzal a másikkal, minek nem jut eszembe a neve, Szomor Ágival csináltuk) .

A tűzéssel csak a mintázatot emeltem ki.

Himnusz az élethez - nyissunk a természet felé!

2010-03-15T20:43:00.004+01:00

Miután elvetettem a mandala ötletét - az volt az első, ami a versről eszembe jutott - újra meg újra elolvastam. Mindig ezek a sorok jöttek elő: "légy merész ma! cselekedj mindjárt!". Addig agyaltam, nézegettem az anyagokat, amíg ez a zöld vízeséses anyag került a kezembe, aztán jött az ötlet: convergence. Igaz, hogy kicsit giccses ez a vízesés, de mégis a szabadságot, a boldogságot, megnyugvást jelenti számomra a természetbe való kijutás. Megfogadtam a fenti idézetet és merészen megvarrtam a mini convergence-t. (Nem tudom készült-e már ilyen kis méretben?!) A zöldet kombináltam ezzel a batikolt anyaggal. Most csak "gyári" anyagot használtam.

Neruda versre mandala?

2010-03-15T20:21:00.000+01:00

Fejtörést okozott ismét, hogy hogyan is közelítsem meg ezt a verset. Elolvastam nagyon sokszor, és tudtam, hogy a hangulatát szeretném valamilyen módon visszaadni. Azt a hangulatot, amit bennem keltett. Nagyon nehezen tudom megfogalmazni. Színeket akartam: megnyugtatóakat, pezsdítőeket. Formákat: befejezetteket, befejezetleneket. Szabályosat és szabálytalant. Ünnepélyeset és egyszerűt. Sokszínűt, sokfélét, mint maga az élet. Viszont nem akartam az élet árnyoldalait láttatni. Ahhoz most nem volt kedvem. Ezért maradtak ki a hideg színek, a szögletes formák az elképzeléseimből. Mindezeket végiggondolva szikraként pattant ki az ötlet: mandalát varrok. Tudom sajátos, de hagytam magam elsodorni.
Azt is hamar eldöntöttem, hogy natúr anyagra fogok dolgozni selyemmel. A technika egyszerű. Körzővel megrajzoltam a mandalát, majd sablonokat vágtam ki belőle. Nem volt más dolgom, mint a megfelelő mennyiségű darabkákat ragasztófátyol segítségével az alapra varázsoljam. Utána azért a széleken átvarrtam, majd a hátteret szabad gépi tűzéssel bekacskaringóztam. Utolsó lépésként a tűzések közé pozitív gondolatokat írtam. Így éreztem befejezettnek.
Ismét az történt, mint az előző foltverseknél. Amíg nem találtam ki, hogy mit varrjak, szenvedtem minta kutya. Onnantól ment minden, mint a karikacsapás.

Merj színt váltani...

2010-03-15T15:21:00.006+01:00

Ezt a merészséget egy robbanásban képzeltem el, ahogy a szabályos rideg kék textúrát átüti az ölelő meleg sárgaság. Azért készült egy második kép is, hogy láthatóbb legyen a térbelisége.

(Kicsit olyan lett, mintha a hideg-meleg pályázatra készült volna :-) )

Először úgy gondoltam, hogy szürke anyagba robban majd valami színkavalkád, de tartottam tőle, hogy a sok szín nem érvényesülne, valamint nem is a sokszínűség fejezi ki azt amit szerettem volna.

2010-03-15T13:23:00.003+01:00

Nem volt sem nehéz, sem könnyű ez a feladat, a kivitelezés adott némi gondot. A szinek világával akartam megoldani, de nem tünt igazán megvalósithatónak, azért mégis ugy gondoltam, hogy a szürke mint alapszin lesz a legjobb, ugyanis a szürke: a csönd, az időtlenség, hamu köd, szomorúság, melankólia , fásultság, a test halála hétköznapiság stb jelképe a szinvilád magyarázata szerint. Ez illik a vers első részére.A sárga az életöröm, fény, önmegvalósitás jelképe, ezért vannak a sárga utak, egy kivezető ut van a a lélek győzelme felé a fény felé. Igy született meg a vers ábrázolása.

Bezártság helyett nyitottság

2010-03-15T11:35:00.006+01:00

Tegnapelőttig ez a munka készült a blogra, de nem igazán mutatta azt, amit szerettem volna. Azért felrakom.
A címe: Fokról-fokra a fény felé. Próbálkozás a cérnafestéssel, plusz egy kis applikáció.
Második verzió: festett, rajzolt megoldással. Nyiss ablakot a világra!
Az ablak körül a szivárvány színei futnak körbe. Ez jobban tetszik nekem, bár képileg elég egyszerű.

Márta néni Menő Manója

2010-03-15T08:22:00.002+01:00

Ez volt az első foltvers, ami igazán izgalomba hozott. Mert hogy lehet azt ábrázolni képben, ami nincs. Ami elmúlt. Lehet, hogy ha egy óráig néznétek a képet magatok is rájönnétek, hogy mit akartam, de kinek van ennyi ideje. Tehát elmagyarázom.
Menő Manó (na láttam már belőle jobbat is) tele élettel gyalogol felfelé az úton, kezében égő fáklya, a tűz, a láng, az élet, a szenvedély. Szive ép, (bár a benne ábrázolt férfi és nő nem ér össze de a szive ép, egészséges.) A könyv nyitva, mert olvas, a kottán a hangjegyek, mert zenét hallgat, a bőröndcimkék, hogy utazik, és a rajt-cél közt legalább két út van, ami kicsit tekervényes, és változtatni tudja. A RAJT-on a fordított J jelzi, az élet nem fenékig tejfel de akkor is el kell indulni.

A visszafelé út maga mögött ugyanezek a jelképek elromolva. A szivét összetört, nem találja önnön bocsánatát, az elvarratlan szál , a könyv csukva, már nem olvas, a kottáról hiányoznak a hangjegyek, és útja a rajt és cél közt csak egyenes. A bőröndcimkékről lepergett betűk mert már nem utazik. Lassan elenyészik, meghal, de a sír kopjafája, ami lent ezt jelképezi ugyanabból az anyagból van, mint a fenti fáklya, és abból is tűz jön ki, ezzel jeleztem hogy Élj most....

Érzem, hogy ez a vers többet érdemelt volna, valami csodát, valami soha nem volt megújulást, valami nagy felfedezést, de Neruda majdcsak mebocsájtja.

Ha kinyitod.... ha behúzod....

2010-03-15T08:00:00.000+01:00

Először a háta, hogy a vers mindig kéznél legyen!

Hagyományos foltmunka, gyári textilből, cipzárral bolondítva, és egy kis tűzéssel kiegészítve.
Hogy kinyitod, vagy behúzod rajtad múlik, de behúzva nem látszik a lényeg.

soha nem megy útra

2010-03-15T06:48:00.000+01:00

Emberünk,ha felemelné a fejét ,két dolgot mindenképp láthatna:
hogy fojtogatóan szűk,sötét és sivár ez a puha,meleg odú.S hogy a tobzódóan színes és életteli kinti világ(másik élet)térképpel is szolgál önmagához.Ezért a batik vonalát követő tűzés.

Varró Dániel ?

2010-03-05T12:41:00.002+01:00

Elalvás előtti zseniális ötleteim egyike : Kérjünk egy verset , " Nomen est omen " alapon, micsoda kihívás lenne . :-))

Találtam egy blogot

2010-02-08T21:30:00.002+01:00

http://csillagkerekes.blogspot.com/2009/09/terhatas.html

Dióhéjnál kószáltam, és ezt találtam az olvasnivaló blogjai közt. A kép ugyan nem varrva van, bár akár lehetne varrva is, a szemem először azon akadt meg, de a vers nem semmi. Lehet, hogy ő az igazi?

Kérdés

2010-02-05T15:32:00.000+01:00

Meg tudná valaki mondani,hol található ez a vers nyomtatásban ?
Az én régi Neruda-kötetemnek lába kelt,ma hoztam egyet a könyvtárból,ez a Kozmosz könyvek sorozatban jelent meg 1978-ban.Lógatom az orrom,nem akarom elhinni ,hogy ez a szép szöveg kimaradt belőle.

Egy nehéz vers március 15-i határidőre

2010-01-26T22:17:00.001+01:00

Lehet, hogy most megköveztek, megútáltok, kiléptek stb., de muszáj idetennem egy kedvenc versemet. Régen ismerem, sohasem gondoltam rá "textiles" szemmel, fogalmam sincs, mit lehet belőle varrni - de talán megér egy próbát.

Pablo Neruda: Himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

(Somlyó György fordítása)

Zsuzsa és a szocializmus

2010-01-26T15:28:00.003+01:00

Bocsánat, Lányok, nagyon megkéstem.

Ráadásul, lehet hogy a munkám is nagyon kilóg a sorból. A vers valahogy az én gondolataimat elvezette az uniformizált fürdőszobákhoz, lakásokhoz, végül a panelekehez.

Egy sokemeletes panelházat próbáltam készíteni. Az ablakkeretek kétoldalas ragasztóval felrakott keskeny fehér anyagcsíkok, amiket le is varrtam a ragasztás után. Az ablakok zömét organzával tettem fényesebbé, de ez a fotón alig látszik. Függönyöket, reluxákat varrogattam szabad tűzéssel, hát azok se jönnek ki elég jól.Na, mindegy. Élőben olyasmi lett, amilyennek terveztem.(Legalább a sok fürdőszobát van hova elhelyezni:))

Kozirev

2010-01-24T17:40:00.003+01:00

Szerintem engem Ildi mostmár ki fog vágni. Egyszerűen képtelen vagyok egyebet varrni, mint cérnával rajzolt dolgokat. Annyit tipródtam pedig, belekezdtem többe is, a kukában landoltak. Ezzel vagyok leginkább megelégedve, úgyhogy ezt hozom a közösbe.

Íme a kiszínezett kép:

Iván Kozirev és az új fürdőszobája

2010-01-22T21:34:00.003+01:00

Kicsit kapkodósra sikerült ez a varrás, mivel még mindig a kórházban töltöm a délutánjaimat munka után.
Az volt a gondolatom, hogy ábrázolom az egyen lakótelep egy épületét, majd az ajtóval, amire kiírtam Ivan Kozirev nevét azt a tényt, hogy ez az Ő új lakása. Ezen belül pedig a nagy káddal a fürdőszobát, aminek annyira megörült. A habokat ezzel a borítékbéléssel tettem hangsúlyossá, a piros lábtörlő - nemezelve van, de nem az én munkám, a lányom készítette nekem - egyrészt a Szovjetuniót is jelképezi, másrészt próbáltam ráírni, hogy Munkáslakásépítő Szövetkezet, amely a lakást kiutalta.

Ivan Kozirev elvtárs kipiheni a vasöntés fáradalmait, avagy relax!

2010-01-21T16:07:00.004+01:00

(Ez az utolsó szó nekem is szól, mostanában kicst rám járt a rúd, egészen tegnapig nem voltam humorra hangolva, apám kórházban, de tegnap áttörés volt, már reménykedünk...)

Azt hiszem, a képet nem kell magyarázni, anno én is vagy a kábda, vagy a vécébe menekültem, ha magányra vágytam... igaz, Pravdát sosem olvastam ott. :)

Két tervemet ötvöztem, a csapból folyó propaganda nálam is megfogant elég hamar, de az nem volt, ugyebár elég vicces. Aztán jött az újságolvasás ötlete, végül azért kevertem össze, mert csupasz lett a kép teteje. Kicsit fura így együtt, de hát ez a "művészet".

Amúgy kiolvastam, hogy a két piros holmi, amit mi előszeretettel alkalmaztunk szinte mindannyian, önkényuralmi jelkép, ezért tiltott, kivéve persze a művészetben. Úgyhogy jelentem, hivatalosan is "művészetté" avanzsált a munkánk. :)

Ha újracsinálnám, nagyobb lenne a motívum, most a végére összement, rajzon nagyobbra sikeredett. Mindegy. Örülök, hogy ennyit kipréseltem, nézzétek el nekem!

Double Decker (Majakovszkij)

2010-01-21T14:11:00.006+01:00

A kultúraquiltben az volt a jó, hogy utána kellett járni a dolgoknak. Ebben meg az az izgalmas, hogy sosem tudhatom, mi gyújtja be a hajtóművet.

Kozirev elvtárshoz pl. ez a kis tábla adta a kulcsot, amit nemrég vásároltunk:

Ezúttal sikerült olyan quiltet összehoznom, ami ha akarom a vidám fürdőzést ábrázolja, a habokban való gondtalan elmerülést - kis utalással arra, hogy mindez a fennálló rendszernek köszönhető, ha akarom, akkor pedig csak látszólag fürdőszobai idill, egyébként pedig az ideológia leple alatt zajló (lélek)gyilkos, fullasztó terror, amibe a látszólagos kedvezmények és juttatások ellenére is bele lehet dögleni.

A hab persze piszkos, konkrét és átvitt értelemben egyaránt, és hát Kozirev elvtárs trikója tiszta ugyan, de viseltes - ahogy az a tisztes szegénységben élőknél már csak lenni szokott, új fürdőszoba ide vagy oda.

A zuhanyfüggönyre textilfilccel rajzoltam, a trikó Gerda foszló pelusából egy darabka, a kád és a karok pedig filcesített gyapjúpulcsi.

Időbeli bénázásom oka, hogy hiába volt készen tegnap a kép, nem tudtam fotózni, mert az illanófilc sehogy sem akart elillanni, még ma délben is látszott sok helyen. Megnéztem a leírást, mert ez egy eddig nem használt fajta, hát 14 napig is megmaradhat a nyoma, de vízzel eltávolítható. Megint tanultam valamit. Ezután már csak a száradásra kellett várni, bár még mindig látszik itt-ott. Ha kifakul, lecserélem majd a fotót. Most még kicsit lilás beütése van a feliratnak.

Ivan Kozirev boldogságos fürdőszobája

2010-01-20T18:20:00.000+01:00

Ismét nem tudtam elszakadni a vers elolvasása után az első gondolatomtól. Karikatúrát szerettem volna varrni. Kozirev elvtárs boldogságát akartam ábrázolni.

A kád rozsdás festésű anyagból, a víz, a szőnyeg és emberünk is procionos festésűből készült. A háttér fehér törlőruhából, a kövezet apró kockás zefir. A kevéske gondot a zuhany anyagának kitalálása okozta, de viszonylag hamar rátaláltam a végső megoldásra. Mostantól egy picinykét rövidebb a vasalóruhám.(Mindent a cél érdekében!) :-)

A fekete cérnával azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy ez egy rajz.

tükröm, tükröm, mond meg nékem.....

2010-01-20T17:43:00.000+01:00

Már egy hete is, hogy elkészültem Kozirev fürdőszobájával.Nem volt könnyű visszamenni az időben oda, ahol még nem is voltam, de megpróbáltam. Ilyen lett.

Van már neki

2010-01-20T13:58:00.002+01:00

Sokat nem tudok róla mondani. Eddig ez okozta a legtöbb fejtörést, végül ez lett belőle. A vonalak kissé girbe-gurbák, szándékosan elnagyoltak. Csempe, tusoló, ez nálam is megjelenik. Bár a Munkáslakásépítő Szövetkezet biztosan nem ilyen színes fürdőket csinált, de én nem tudtam másban gondolkodni. Mindig visszatértek a színek.

Kozirev uj lakása a fűrdővel

2010-01-20T11:33:00.004+01:00

Ime az én elképzelésem arról, hogy hogyan élvezi Kozirev elvtárs a fürdést.A fekete azért van, mert sok koszt mos le magáról, a zuhanyrózsából viz folyik, nem tudom ez látszik-e jól, a kép nem annyira adja vissza, élőben nagyon jól látszik, selyemszálakból csináltam a zuhogó vizet. A csapok meg a zuhany ezüst szálból vannak, ez benne a karikatúra, mert akkor nem hiszem hogy a szövetkezeti lakásokban ilyen csapok lettek volna, de Iván láthatta ilyennek a boldogságtól. A quiltet egy darab ilyen házfalat utánzó anyagból varrtam, és az ablak meg a belsőrész applikálva van. Az alak nemcsak azért fekete mert ugye a vers szerint is piszkos az öntőmunkás, hanem valahogy nem az alak volt a lényeg szerintem, hanem a fürdő.Többször is elolvastam a verset, és visszagondoltam, mennyire nem szerettem gimnazista koromba Majakovszkijt, most jöttem rá igazán, hogy nem vele , meg a versekkel volt baj, hanem a versei formájával ez a tördelés most sem ragadta meg a tetszésemet, nem baj azért jó volt ezzel is foglalkozni.

Xолодный - Tеплый

2010-01-20T11:29:00.006+01:00

Ennyire felszabadultan és gyorsan egyik foltversnek sem estem neki eddig.Diákkoromban imádtam Majakovszkijt és igazán nem tartottam kommmunistának.
Csak azért sajnáltam,hogy Ildi választása épp erre a versére esett,mert olyan jó lett volna látni,miként varrunk nadrágba bújt felhőt :-D.
Persze,most sem az eredeti változatot varrtam meg végül.Nem tudok én rajzolni,na...
pedig jó lett volna teljesen felülnézetből ábrázolni.Igaz,hogy akkor a lépcsőzetes csempével gyűlt volna meg a bajom.Az pedig fontos volt,hogy a lépcsőzetességet belevigyem("a szemem kitörik, ha zegzugos verssoraira nézek",mondta róla Lenin).Érdekes módon ezen néhány napig törtem a fejem,pedig tizenéve naponta látom a megoldást:ilyen a csempénk a fürdőszobában.
Egyébként,mint mindig,rákerestem ilyesmi quiltekre a neten.Az egyetlen értékelhető
találat a bathroom quilt-re,bár eléggé befolyásolt, végképp meg is győzött arról, hagyjam a perspektívát másra,vállalva a valóságot,lapos leszek és naiv.
Szórakozni akarok,nem szenvedni!Tudjuk azért,ha máshonnan nem,Babitstól:ki nem akar szenvedni,kétszer szenved.Meglepő módon a kád fogott ki rajtam.Csak harmadszorra találtam el,a pont neki való anyaggal.Ez olyan sötétítőből kibontott vízlepergető anyag,amit eddig csak táskamerevítőnek használtam.Minden jó valami másra is...Reményeim szerint ettől igazán kádszerű lett.Vagy csak én lettem a végére kissé elfogult.Kommunista jelképet mindenképp akartam.Látva az előzőeket,örülök,hogy inkább mégis a vörös csillagot választottam.Hideget-meleget is mindjárt az elején akartam a csapokra,mire odaértem,jutott eszembe,hogy ezt talán inkább oroszul kellene.Innen a cím.Komfortérzetem még megkívánta,hogy belelopjak egy kis cikkcakkos tűzést,habár ez talán most nem is illik ide...
Nem lett egy nagy durranás,de igazán szerettem varrni.

Márta néni fürdőszobája

2010-01-20T08:30:00.003+01:00

Hát én meg itt toporgok 15-e óta, mert elnéztem a dátumot.

Előrebocsájtom, hogy Kozirev elvtárs fürdőszobáját abba a két fürdőszobába képzeltem bele, amit Moszkvában, ill Leningrádban láttam a szállodában annak idején, és bár mindkét szálloda a város közepén volt, igaz jó régen, de mind a kettőnek plafonig macskaszarszürkére volt festve minden közös helyisége.

Viszont ami a versben leginkább megkapott, az a tördelése. A szavak cikázása- ha a könyvet 90 fokban elfordítottam - olyan volt, mint a víz ami a csapól zubog. Ez adta az ötletet, hogy a vers jöjjön a zuhanyrózsából, jelképezve kissé azt a tényt, hogy nekünk idősebbeknek volt alkalmunk megélni évtizedeken át, hogy az ideológia jött a csapból is.

Technikailag azt akartam, hogy a Berninával varrjam fel a szavakat, el is kezdtem, középen néhány soron látszik, de nagyon nem volt jó, mert nem látszott akárhogy próbáltam, ezért fogtam a filctollat, és írtam rá így. Kis gőz pancsinggal, nehogy már kimaradjon. A sarló kalapács meg kellett a falra, hogy legyen.

Harmadik versquilt, de én még mindig az országokat siratom.

Hárman a fürdőszobában

2010-01-20T08:12:00.002+01:00

Első gondolatom az volt, hogy itt az ideje a képek használatának. Csak azon tusakodtam, merjem-e a fürdőszobába telepíteni, vagy a nyitott szobaajtó engedje látni őket: a méretük eldöntötte a kérdést.
Az usánka és a csizma is rögtön felkerült a képre, ha ügyesebben rajzolnék kilógna egy láb is a kádból, de ez kifogott rajtam.
A pufajkát azért szavaztam le, mert rongyból most elég egy is.
Elrejtettem néhány hibát. megtaláljátok ? :-))

Szovjet fürdőszoba - Ildi

2010-01-20T00:16:00.002+01:00

Bevallom, nekem majdnem kész volt az elképzelésem, amikor megtaláltam a verset. Öt évvel ezelőtt volt a Céhnek egy "Hideg-meleg" pályázata és én már akkor egy csaptelepet akartam csinálni, csak nem volt időm.
Ez egy "igazi" patchwork: varrva van, csak a csap ragasztós. A sarló-kalapácshoz ministencilt csináltam. Külön felhívnám a figyelmet a káddugóra:)

A hibái közül kettőt említenék meg. Egy ismerősöm hívta a figyelmemet, hogy a kis kerek izének, ahonnan kijön a dugó, oválisnak kéne lennie a perspektíva miatt. De akkor már oda volt a ragasztva. A másik, amivel sokat szenvedtem (és nem is sikerült megoldani) az a kád "mélysége": próbáltam "odakoszolni" zsírkrétával, de ez tényleg kosznak látszik, nem pedig mélységnek.

Két karodban

2010-01-14T05:35:00.004+01:00

Már elkészültem a Radnótival, de nem tudtam oda beilleszteni, ahol helyet hagytatok nekem. Talán nem gond, ha ide beszúrom, és valahogy majd a helyére kerül.
Azt olvastam Pomogáts Béla Radnóti Miklós című életrajzában, hogy szívesen töltötte idejét feleségével együtt apósa istenhegyi kertjében, csendben, nyugalomban. A verset 1941. áprilisában írta, amikor már elvitték munkaszolgálatra. Amit megpróbáltam belevarrni a képbe, az egy álom, amelyet Radnóti álmodik, és látja magát Fannival, ahogy üldögélnek a kertben, körülöttük az örvény, a rémisztő valóság. Néhol egy kis zöld, a kert színei, a kék égbolt. A technikában megint az akrillfestéket használtam.

BUÉK minden "folt-költőnek"

2010-01-01T10:28:00.002+01:00

Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
a többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
/1956)

Egy új vers január 20-ára

2009-12-06T19:17:00.004+01:00

Egy újabb verset "abszolváltunk". Amennyire nehéznek tartottam a verset (mármint textil-ügyileg), már megint megleptetek a fantáziátok szárnyalásával, az ötleteitekkel és persze a kivitelezéssel. Katafolt írta, hogy azt hitte, 15 ölelést fog látni - én azért bíztam magunkban, hogy ennél többre vagyunk képesek. És lőn, tényleg annyi különböző értelmezést szültünk, ahányan vagyunk.
És akkor jöjjön az új vers. Nagyon nem kommentálnám - talán csak annyit, hogy én kimondottan kedvelem a szerzőjét, és őszintén sajnálom, hogy ebben az országban a nemzetisége határozza meg a megítélését. A vers tördelését nem tudom reprodukálni - javaslom, keressetek rá a Google-ban.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba

Proletár vagyok.

Mindent megmondtam ezzel.

Éltem,

ahogy anyám világra vétkezett.

És lám,

új lakást

adott ma reggel

nekem

a Munkáslakásépítő

Szövetkezet.

Szélessége - ilyen!

Magassága -

olyan!

Szellős,

világos

és meleg.

Minden szobája jó,

de a legjobban

nekem

tetszett meg!

A hold

sugaránál ragyogóbb!

Kánaánnál

sokkal több üdvöt ád,

mi ez -

de mit is gagyogok, -

ez a

fürdőszoba, a fürdőkád.

Kinyílik az egyik csap,

kezedre - hideg víz csap.

Másik csapot csavarod,

ujjad rögtön elkapod.

Hideg vízzel

mosd a

tested,

vagy forróval -

bőröd piszkát.

Egyik

csapra "H" van festve

másik csapról -

"M"

sandít rád.

Hazajössz fáradtan,

minden jaj de vacak.

Nem ízlik a leves,

s a bugyborgó csája,

de belépsz a kádba -

s még a halott is felkacag

ennek a

hullámzó víznek a csiklandozására.

Mintha

a szocializmus lenne vendéglátód,

az élvezettől -

elakad a szusz.

A blúzod - lehúzod,

nadrágod lerántod,

kézbe a szappant

és...

zsuppsz!

Mosakszol,

mint akinek

nincsen egyéb dolga.

Hosszan...

szóval addig,

ameddig csak jó.

A fürdőszobában

egyszerre csak itt van

a nyár és a Volga.

Csak halak nem úsznak,

s nincs gőzhajó.

Lehet akár

tízesztendős

piszok a karon,

lemorzsolódik,

mint a nyírfaháncs,

akár a kéreg,

válik le a korom,

leszedi a szappan a nyavalyást.

Párázik a bőröd,

piros lesz, mint a rák.

Na most -

csavarj csak egyet:

finom,

hűvös esőjét

záporozza rád

a százlyukú vasfelleg.

Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!

Rossz kedved

nyakát

kitekered:

paskolja búbod,

s nyakadra zuhanva

a két lapocka

közötti vályún lepereg.

Nedves

tested

bepakolod

bolyhos-prémes,

nagy törülközőbe.

Hogy száraz lábbal lépj ki

a kádból,

talpad alatt

rugalmasan nyúlik el

a parafa-szőnyeg.

A tükörhöz lépsz most, -

ott lóg a falon,

tiszta inget húzol

s elgondolod:

hogy szó, ami szó,

bizony finom dolog

ez a

szocialista

szovjethatalom.

Trudi Radnótija

2009-12-06T19:15:00.000+01:00

Idetesszük, amikor megjön.

Újabb ölelés

2009-12-01T22:44:00.011+01:00

Kísérletezgettem, de elégedett nem vagyok. Sem a fotózási, sem a színösszeillesztési technikámmal és akkor a varrásról még nem is beszéltem.

Íme különböző próbálkozásaim, gondoltam közzéteszem, hogyan varrtam hátteret, hogyan vágtam körbe és illesztgettem különböző színű és mintájú anyagokra a már meglévő párt.
Egyik sem ízlett. Ez utóbbi tán, de fotón nem az igazi, holnap még bolondítom némi tűzéssel.

"Két karodban ringatózom csöndesen..." - agibo

2009-12-01T19:38:00.004+01:00

Nagyon hamar tudtam, hogy ezt a motívumot fogom megvarrni. (Keresztfiamék esküvői meghívóját díszítette.)

Azt is tudtam, hogy milyen technikát választok majd. Ami miatt szinte az utolsó pillanatban lettem kész, az az volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy milyen színű az ölelés. Őrületbe kergettem a kérdéssel a környezetembe kerülőket. Szinte nem volt két egyforma válasz. Végül nem hallgattam senkire, s maradtam az első gondolatomnál: nekem lila. Azért variáltam annyit, mert igazából nem színem, de valami miatt úgy éreztem ebből a színből kell dolgoznom. (Keresztlányom erősített meg a napokban a színválasztással. Szerinte is lila az ölelés. Pedig ő sem rajong ezért a színért.)

Na szóval, nekiláttam az anyagok kiválasztása után a munkának. Ferdepántot szabtam, bevasaltam 6 mm-esre, s elkezdtem felvarrni az alapra felrajzolt minta alapján. Itt egy kis gubanc kerekedett, mert szerintem nagyon csúnya lett. A kicsi íveket nem tudtam szépen megcsinálni. Kidobtam.

Technikát kellett váltanom. A sötétebb lila anyagra ragasztófátylat vasaltam. Ismét ferdepántot szabtam belőle, csak most 5 mm-eset. Felvasalás után, ennek a felvarrása gyerekjáték volt.

Már csak azt kellett eldöntenem, hogy a hátteret miként tűzzem. Először követtem a minta körvonalait. Hamar kibontottam, mert nem tetszett, így maradt a szimpla kis kukacolás.

A fotó talán kicsit sötétebb, mint az eredeti.

Utólag kiegészítem bejegyzésemet:

Évitől tudtam meg, hogy a grafika Simon András festőművész alkotása.

Violini Radnótija

2009-12-01T18:19:00.006+01:00

Magamhoz képest most nagyon színeset varrtam. És akkor ezt most (kiegészítőleg) meg kell indokolnom most, hogy végignéztem a tiéteket, mielőtt megköveztek.

Valahogy fordítva jár úgy látszik az agyam. Ha a képem nézem a tiétek mellet, olyan, mintha semmit nem tudnék Radnótiról meg az akkori borzalmakról. Nekem minden szörnyűség ellenére az a momentum meghatározó, hogy két karodban ott a menedék, ott el lehet pár pillanatra felejteni minden rosszat, ott kitisztul és megszínesedik a világ.

A fényviszonyok ma ugye olyanok voltak amilynek, élőben jobbak a színek.

Sokáig fogalmam sem volt, mit fogok varrni. Nem könnyen megfogható képileg ez a vers. Ha meg mégis (összefonódó karok, alakok) az túl kézenfekvő, ráadásul nem vállalnám be a megrajzolását.

Aztán láttam valahol pár összemontírozott képet híres házaspárok (fél)arcairól, ahol a hihetetlen hasonlóságot akarták megmutatni. És tényleg, a Holmes - Cruise házaspár pl. mint két tojás.

Itt kattant az agyam, hogy akkor ez legyen, de én a különbözőséget akarom megmutatni férfi és nő között, és hogy ennek ellenére mégis egyek.

A kép jobb oldaláról meg annyit, hogy úgy éreztem kell még valami, nem elég az arc. Korábban Katafa mutatott egy szókirakót , ezzel játszadoztam kicsit. Aztán nekiálltam a saját verziómnak.

A műanyaglapból kivágott szavakat feldaraboltam, és 1-1 anyagdarabra stencileztem vele.

Az arc érdkessége, hogy összefilcesített gyapjúpulcsikból van, nem bolti filcből. Kicsit rémisztő a látvány, de ha egy lapot tesztek az orr közepére, teljesen jól kijön a külön-külön karakter.

Ölelés

2009-12-01T17:56:00.004+01:00

Lehet, hogy furcsa asszociáció, de láttam valahol ezt a képet, ahol ez a két liba a maga módján ölelkezik. Középen egy szívre emlékeztető üres részt hagyava. Na, engem ez a kép megfogott.

A kivitelezés nehezebb volt, mint gondoltam, mert a nyomtatóm ilyet nem akart nyomtatni.

Rajzoltam. A fejeket aztán tűhimzéssel próbáltam libásra alakítani, a nyakakat pedig egy erre alkalmas, bolyhos fonállal töltöttem ki, aztán még vittem rá egy kis szürke szabadgépit, hogy jobban hasonlítson a tollhoz.

Nincs benne minden, amit szerettem volna, de most ennyire vagyok képes.(Még mindig a költözködés a fő profilom:))

Mi is ez ?

2009-12-01T17:31:00.003+01:00

Az elején még olyan tiszta volt mit is akarok, de a végeredményt nézegetve egyre nevetségesebb, amit beleképzeltem.
Kíváncsi vagyok Ti mit láttok ?

Szomorúságot szerettem volna a lilákkal a napsugaras sárgával az életigenlést. Az ölelést magát pedig úgy, ahogy a folyó öleli körül a szigetet.
Nem szerettem volna felismerhető testrészeket....
A lágyságot agyonütötte a bargello . :-(

Márta néni próbálkozik.

2009-12-01T16:45:00.003+01:00

Lehet, hogy engem itt és most fogtok kizárni a játékból. (nem tudom, hogy a diszqvalifikálást q-val írják-e) Mert ezen az én képemen egyetlen öltés sincs. Új bolondériám, a nemezelés halványnál is vékonyabban.

Nekem a figurális ábrázolás nem megy, hiába néztem a Bori vár csodás alakját, meg a köztéri szobrokat, meg akármit. Többet akartam rá, de csak elvetélt rongyok lettek. Ezért döntöttem a gyapjú mellett.

A két karodban ringatózás - a szerelem - és a halál közti párhuzamot azzal a fehér fénnyel próbáltam előhozni, ami a szerelem nagy pillanatait megelőzi, és ami állítólag a halálhoz közeledve megjelenik.

Alul a piros a két ember egymásba fonódásának jelképe, felül a fehér fény, a halál.

Mentségemre szóljon, hogy az a könnyedség, ami a versre jellemző, itt megvan, mert az egész nincs két deka.

"... a halálon, mint egy álmon, átesem."

2009-12-01T16:09:00.006+01:00

Szóval a szokásos folyamat zajlott, gondolom, nektek nem kell magyarázni.

Versolvasás, tipródás, rajzolás, olvasás, tipródás, rajzolás. Ahogy szokott lenni.

A végeredmény (sokadik) ez lett:

A lényeget az utolsó két sorban láttam, fel is karistoltam a rajz aljára, végül ez nem került fel a műre, hanem valami más. (Aki megfejti, mik azok az izék, pirospontban részesülnek.)

Próbáltam a színekkel, a tűzéssel, a formákkal jelezni a metafórákat, érzékeltetni a reményt a pokolban. Ezért a pár kiemelkedik az alapból, hogxy méginkább elkülönüljön a környezetétől.

Végül komorabb lett, mint vártam, de nem bánom. Ez nem volt egy vidám feladvány. De nagyon örültem neki.

Itt a végeredmény:

A sárgán van egy kis organza, hogy jobb legyen a fény. Amúgy technikailag megint a rag.fátyol, a sajátfestésű anyagaim, a vastag tűzőcérna és az én kis Aurórám közreműködtek.

Kis közeli a szokásos kedvenc öltéssemmel. :)

Nem ijeszt majd

2009-12-01T14:33:00.003+01:00

Az első gondolatom ennél a versnél ez volt:Jaj,csak ezt ne!Bármennyire szeretem,vagy épp ezért,én ezt nem tudom,nem szeretném,nem akarom megvarrni...Jó sokáig küzdöttem vele és ellene.Majd érte.Mert a belső sikoly ellenére egy idő után már akartam.Nagyon is,csak nem ment.Tudtam,hogy mit akarok,azt is,hogy mit nem(inkább sejtetni,mintsem ábrázolni),de sehogy sem akart összeállni.Megnéztem egy csomó festményt,semmi...
Aztán megláttam egy szobrot. Innen már el tudtam indulni.Valamiért nem akaródzott a teljes képet megtűzni,fodrosodik is szépen,bár nem annyira,ahogy a képről látszik...
Nagyon messze van attól,amit akartam,de két dolgot talán sikerült belevinnem:sok balsejtelmet és kevéske reményt.

Két karodban Dixikétől

2009-12-01T11:06:00.003+01:00

A második foltvers: Két karodban, számomra nem egy erotikus vers és nem egyszerűen az „ölelkezésről” szól.

Radnóti 1940-től kisebb nagyobb megszakitással munkaszolgálatos volt, ezt a verset 1944-ben a Bori melletti munkatáborban irta, ahol minden napját a halál árnyékában élte meg.Ez a vers is /valószinű/ a pillanatnyi túlélést segitette azzal, hogy imádott feleségére Fannira gondolva irta:

„ Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem

Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem”

Úgy éreztem, hogy a versnek ebben a két mondatában van a lényeg, ezt szerettem volna ábrázolni, nem tudom sikerült-e.

A kivitelezés: festett kékre fennt , tüllel, egy halál utáni helyet próbáltam kivitelezni, balra organzával letakarva a a szörnyű világ, a két alakot a neten találtam, fotós technikával anyagra másoltam, a fejszerű valami véletlenül sikerült de igy hagytam, nem igazitottam ki, hátha másnak is ábrázol valamit.

Kétkarodban - Elizanikó

2009-12-01T09:29:00.007+01:00

Ebben a fordulóban nem éreztem azt a feszültséget ( néha már-már pánikot) , mint az elmúlt fordulók némelyikében. ( ide veszem a Kultúraquiltes fordulókat is) Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy amikor olvastam a verset, kb 1-2 nappal később leltem rá 2 képre is, amiket pont megfelelőnek találtam. Biztos voltam benne, hogy ezek közül az egyiket fogom felhasználni. Ezek hímzésmintafájlok:

Mind a kettő nagyon tetszett, de dönteni kellett.

Ez úgy működik- ha valaki nem tudná -, hogy rátöltöm a gépre, és az kivarrja nekem.Miután előkészítettem a textilt a műveletre. Varrás közben a megfelelő cérnát cserélgetem a megfelelő időben.

De ez így nagyon kényelmes megoldás lett volna. Miután kihímeztem a mintát egy textilre, akkor leterítettem egy barnás-zöldes festett anyagommal, fogtam az antracit Shiva krétámat, és elkezdtem satírozni, hogy a hímzés domborulata átmásolódjon a textilemre. Ezért is döntöttem ez mellett a kép mellett, mert a technika ezzel volt megoldható. Így már volt belőle 2 példányom : egy hímzett, és egy Shiva krétával satírozott. A hímzettet eltettem, majd használom valamihez, továbbiakban a krétázottat használtam.

Még mindig túl egyszerűnek tartottam, és úgy éreztem valami még hiányzik róla. Bele akartam vinni a képbe azt is, hogy itt nem egy felhőtlen szerelemről van szó.

A két alak körül húzogattam még vonalakat , meg satírozgattam is egy kicsikét. Ezek jelképezik a körülöttük lévő komor világot.

Ezután megtűztem. A sok matatástól lejött a shíva kréta fényessége, ezért utána újra kentem még rá egy kis pasztát. Ettől lettek a vonalak kicsit fénylőek.

Az ölelés (Szizsu)

2009-12-01T09:14:00.000+01:00

Elöször a kép háta:

Érzelmet, érzést, néha megélni sem könnyű, de megvarrni.......? Próbáltam a vers hangulatát idézni.

A technika egyszerű: a három réteg, fedlapra rávarrva a festett fa, ( ez, egy cellulóz anyag könnyen festhető, és varrható) és egy kis piros selyem, utána a tűzés ....... A hátlapon azért a vers, hogy ne kelljen magyarázni az előlapot.

és utána az eleje:

Pieta - Ildi

2009-12-01T07:13:00.006+01:00

Gondolom, Ti is azt mondjátok, baromi nehéz volt a feladat. Sokat fontolgattam a verset, rajzolgattam mindenféle "karokat", de semmi se tetszett. Ráadásul nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ne csak a verset jelenítsem meg, hanem Radnóti életét. Sőt már a legelején bevillant nekem a Pieta szobor.
Aztán amikor a múlt hét elején még mindig nem tartottam sehol, elkezdtem keresni, milyen más (már Michelangelón kívül) Pieta-intepretáció van, és megtaláltam Luis de Morales, XVI. századi spanyol munkáját. Bár szegény Jézusnak kicsit gréco-i feje van, de az egész kép és kompozíció nagyon tetszett. Csak annyit módosítottam, hogy Máriát megfiatalítottam.
A fényképen Radnóti 23 éves. Photoshoppal kivágtam a fejét, kicsit korrigáltam, hogy a bal oldala ne legyen annyira világos, plusz még egy kis rózsaszínes stichet adtam neki.
A technikai részletekről nem sokat kell mondanom: ragaszt és tűz.

Karjaidban...

2009-11-30T19:17:00.004+01:00

szeretettel, szerelemmel, féltéssel, szorongással.
Nem egy színes, vidám kép. Az előlap egy darab, szürke foltos-festett fehér anyag. A részleteket a gépi és kézi tűzés adja. Így készen egyszerűnek, pikk-pakknak tűnik,( mi az a néhány öltés?!), de több időm van benne, mint amennyinek tűnik.

Másik nárciszok

2009-10-22T19:54:00.003+02:00

Ez volt a másik képem a Gilda Baron-féle technikával.

Sietségnek semmi haszna

2009-10-21T08:18:00.004+02:00

A nagy rohanásban ide töltöttem fel a saját blogomra szánt cikket.Akkor is megjelenik a bloglistákban,ha már kitöröltem.
A nyomaimat akarom eltüntetni ezzel a bejegyzéssel.S ha már itt vagyok,mutatok egy ötletesen és mívesen megvarrt ölelést Glenda Richardsontól.Milyen kár,hogy nem én varrtam ...

Egy megkésett magyarázat Zsuzsuci nárciszaihoz.

2009-10-20T23:17:00.002+02:00

Bocsánat, lányok, több mindenért. Főképpen azért, hogy ilyen nehezen fogtam fel, hogyan tudok belépni és bejegyzést írni.
A másik, amiért elnézést kérek, ahogyan született a képem.
Kb 2 éve ki akartam próbálni ezt az applikálásos-gépihimzéses technikát, és követtem egy könyvből a leírást, megcsináltam ugyanazt a képet, amit ott közöltek. Egy virágoskertet, amiben sok nárcisz van, de egyéb virágok is, egy kerítés előtt.Én ezt a munkámat az elkészülése óta nem tudom megszeretni,elfogadni, talán a másolás miatt.
Most jött ez a nárciszos vers, ami nagyon ellentétes volt az én mostani hangulatommal és ezért nem igazán ihletett meg. Az a "frappáns" ötletem támadt, hogy végre szétdarabolva azt a régi képet, valami elfogadhatót hozok ki belőle. Amikor a méret rendben volt, nagyon színesnek találtam. Letakartam egy szürke organzával és körbeszegtem. Minden oda nem illő dologra ez a magyarázat. Ilyen prózai.
Bocsánat, de olyan nagy bánatom van mostanában, hogy kivitte belőlem a kreativitást.
Köszönöm, ha elnézitek ezt most nekem.
Üdv:Zsuzsa

Rongyaim közt...

2009-10-20T07:55:00.004+02:00

Rongyaim közt üldögélek

csendesen

Rongyaim közt az ihletet

mindhiába

keresem

Óh Radnóti mártír költő

nem volt elég a halál?

Polyák Ildi a versquilter

poémádra rátalál.

Mi meg ülünk

üres aggyal

Nem tudhattuk hogy mi vár

a szerelmet

ánégyesben,

varrógéppel?

Na ne már!

Egy új vers nekünk

2009-10-17T01:02:00.003+02:00

Ilyenkor "szoktam" mindenkinek megköszönni a munkáját, és most se szakítanék ezzel a hagyománnyal. Úgy látom, sokat vergődtünk azzal, hogyan is lehet egy ilyen mini-darabban megjeleníteni egy gondolatot, egy hangulatot, egy érzést.
Persze most is sokat gondolkodtam, mi legyen a következő vers. Volt mindenféle választási szempontom, de aztán egyszer csak - lehet, hogy megint Zsuzsit sétáltattam - befészkelte magát egy vers az agyamba, amit azóta sem tudtam "felülírni". Túl azon, hogy a kedvenceim közé tartozik a vers, szerzőjét az egyik legnagyobb magyar költőnek tartom, az idén még évfordulója is van: 100 éve született (és már 65 éve halott).

Radnóti Miklós
Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Ugye, Ti is szeretitek? Akkor hajrá, próbáljunk meg ebből csinálni valamit december 1-ig!

Itt van a "hivatalos" (értsd könyben megjelent) angol fordítása (Zs. Ozsvárt és F. Turner) külföldi látogatóink számára.

IN YOUR ARMS
In your arms I'm rocking, rocking,
hushaby;
In my arms you're rocking, rocking,
lullaby.
In your arms I am a boychild,
quieting;
In my arms you are a girlchild,
listening.
In your arms you hold me tightly
when I'm scared;
when my arms can hold you tightly,
I'm not scared.
When you're holding me, not even
death's huge hushaby
can frighten me.
In your arms through death as dreaming
I will fall so
dreamingly.

Arany nárciszok

2009-10-16T18:33:00.005+02:00

"Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák...."

Végre sikerült összekötni a számítógépet a fényképezőgéppel, persze mindig ilyenkor van valami gond. Nem szerettem volna fényképszerű képet varrni, mert az első versszakból ragadtam ki a nárciszok nagy tömegét, ahogy csillognak, sárgán virítanak.
Ezért a konfetti technikát választottam: fogtam egy saját festésű zöld damasztot, rádobáltam a felaprított sárga darabokat, majd erre jött egy darab organza, kicsit halvány zöldes-sárgás átmenettel. Végül letűztem: először színátmenetes Mettler cérnával kezdtem, de valamiért mostanában ezt nem szereti a gépem, egy idő után alul nagy hurkokat csinált, fejtés, majd sima narancssárga cérnával tűztem tovább, ezt vitte szépen. A felső zöld részen pedig aranyszállal tűztem.
Talán a kép nem is adja vissza az organza csillogását. Egyébként van egy másik kép talonban, másik technikával, lehet, hogy még cserélek.

Nárciszok Zsuzsuci módra

2009-10-16T18:19:00.002+02:00

Zsuzsa sajnos nem tud bejegyzést írni a blogra, Ildivel megbeszélik a részleteket, addig is felteszem helyette a képet.

Mielőtt elalszol

2009-10-15T22:28:00.006+02:00

Gerda végre alszik :-)

Egy versnél számomra nem is a konkrét, betű szerinti szöveg a fontos, hanem az érzet, amit kelt bennem. A legérdekesebb az első benyomás, kép, ami fölvillan.

Ezen a nyomon próbáltam elindulni a varrásnál is.
Az utolsó bekezdésre mozdultam rá:

"mert ha merengő éjeken

lelkem most önmagába néz,

gyakran kigyúl belső szemem,

mely a magány áldása,

és megint veletek lobogok,

táncoló tűzliliomok."

Az elalvás előtti pillanatok villantak be, amikor már mozdulni sem bírsz, és úgy húz az álom, mint egy fekete örvény vagy alagút, de a nárciszok (mert azért azt nehezen emésztettem meg h. ekkora a költői szabadság) ott kavarognak benne.

A tervezésben sokat segített egy videó, amit a fiam nézett egyik este. A zürichi reptérre vivő metró elejéből kamerázták végig az utat 2 megálló között.

http://www.youtube.com/watch?v=nz721lszO9c

Ebből lett aztán egy zseníliaörvény, punchingolt nárciszokkal:

Kicsit feketébbre szerettem volna a közepét, több kellett volna belőle alá. A virágokhoz felfektettem egy réteg gyapjút a kefére, és addig döfködtem hol egyik hol másik oldaláról, amíg összeállt, aztán kivágtam őket ollóval. A széle azokon az oldalakon, ahol nem szálirányban futott a vagdalék nyúlt és hullámosodott, lehet h. elferdepántozom, bár elvileg ez a fajta szegés a képeknél jobban tetszik, de itt nagyon csúf lett a teteje és jobb széle.

Elhatároztam, h. minden verses képre ráillesztem valahová a költőt és a címet.

Táncoló tűzliliomok agibotól

2009-10-15T21:14:00.006+02:00

Sokáig gondolkodtam, hogy mit is varrjak. Tűzliliomot, vagy nárciszt. Mindkettő közel állt hozzám. Végül az döntött, hogy egyikhez sem volt anyagom, így mindenképpen festenem kellett.
Fogtam egy nagy darab pamutszatént és egyik felét sárgára, másikat narancsosra festettem. Közbe-közbe egy csipetnyi zöldet is lötyköltem.
A narancsos oldalába szerettem bele, tehát maradt a tűzliliom megvarrása.

A virágokat gépi trapuntoval varázsoltam az alapra. Itt a munka hátoldala látszik bélelés, hátlapozás előtt. Miután azzal is megvoltam, következett a háttér tűzése. Egy kicsit lebegő, hullámzó hatást szerettem volna elérni. (Ezért nincs levele és szára sem a virágoknak.) Talán sikerült.
Legvégül néhány szem gyöngyöt és fonalat varrtam fel porzók gyanánt.

Tóparti látomás

2009-10-15T21:13:00.002+02:00

Nem a konkrét virágot mintáztam meg. Végig a visszaemlékezés volt bennem, egy hangulatra, egy agyamba égett képre. Valahogy az éjszakát is bele akartam vinni, mert ez a kép bennem valahogy éjszakai volt. Próbáltam elszakadni a realizmustól, egyszer (talán Thaiföldi munkámnál) írta Ildi, hogy absztraktnak túl reális, realistának túl absztrakt.

Nem tudom, sikerült-e.

A techika a nálam szokásos, ragasztófátylas összeillesztés - most tűzés nélkül.
Barna organza került rá (lehet, hogy a narancs mégis jobb lett volna.....). Lehet, hogy a keret is lehetett volna kisebb.

Fotót majd még napfénynél is próbálok.

Táncoló arany nárciszok

2009-10-15T21:10:00.003+02:00

Amikor ezt a verset olvastam, eszembejutotott Frieda Anderson nárciszos képe. Már régóta szerettem volna megvarrni.
Tudom, hogy ez nem egy eredeti ötlet, de nagyon jólesett megvarrni. A vershez pedig szerintem pont passzol. Táncolnak a tónál .

Klasszikusra vettem a formát,...

2009-10-15T18:16:00.006+02:00

... az én táncosnőm egy századforulós balerína.

Az a helyzet, bármennyire is mást akartam csinálni, ez a kép mindig nyomult, végül beadtam a derekam. Sajnos semmilyen formájában nem tudok ellenállni a szecesszió, art deco, art novo - vagy bárhogy is hívják Ámerikában (valamilyen craft, de nem jut eszembe) - látványának.

Így az én nárciszom egy klasszikus balettra ropja az éjkék tó körül. :)

Technikailag nem egy hűha.

A kék alapra felragasztottam az elemeket, majd alátrapuntóztam a virágot. Ezek után jött a második flíz, plusz egy táskamerevítő, majd a vonalakat újra áttűztem az egyik kedvenc varratommal (157-es). Sajnos nem lett elég szabályos, mert egy vastag, gomblyukvarró cérnát választottam, az Auróra meg nagyon utálta, folyton szaggatta. :)

Az összes felhasznált anyag saját festés.

Végül is, ahhoz képest, hogy boutis-zni akartam, nem lett egy nagy szám, de ahhoz képest, hogy első, és rengeteget melóztam vele, nekem tetszik. :)

(a fotó béna, majd csinálok újat szombaton.)

Nekem liliom Szabó Lőrinc fordításában

2009-10-15T17:57:00.004+02:00

" Néztem,- néztem,- nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép; "

Röviden arról, hogy hogyan készült; A fekete anyagra fektettem a saját festésű narancssárgát, majd a minta szerint lyukakat vágtam a sárgába. Rátettem a zöld bimbókat, és egyenes varrással megvarrtam. Shivával próbáltam egy kis napfényt hozzáadni, végül letűztem.

Most már látszik ;-)

2009-10-15T17:25:00.005+02:00

Szeretem együtt a sárga és zöld szín, szinte minden árnyalatát, így adta magát, hogy nárciszt választok. Az is hamar eldőlt, hogy nem felismerhető virágot ( ez sikerült, én káposztának látom ), hanem a színek kavargását szeretném megjeleníteni, ahogy a félig lezárt szemünkkel érzékelnénk a virágok tömegét.

Fogtam a két festett anyagomat, egymásnak háttal kétoldalas ragsztóval összevasaltam. ezután csíkokra vágtam, majd bevagdaltam az egyik oldaláról. Ezen a ponton, kicsit crazy-sen felvarrtam ezeket a csíkokat egy kedvencem zöld anyagra, mindig kihajtogatva őket, meg is tupíroztam. Végül szatén és organza szallagokkal bolondítottam.

A végeredménnyel egészen adig meg voltam elégedve, amíg el nem kezdtem fotózni, ekkor ugyanis lelepleződött, hogy ez egy k...

De a színe szép, csak nem látszik.

Tűzliliom

2009-10-15T13:38:00.003+02:00

remélem látszik ami a képen van, később ha több időm lesz, nyakonöntöm egy kis tószttal :)

Márta néni szenvedelmes virágai.

2009-10-15T13:35:00.003+02:00

Mióta Ildi feltette a kiírást a nárciszokhoz, ez a kép van a számítógépemen, hogy mindig lássam. Ezt akartam, és tele voltam elképzelésekkel. Hogy a víz tűkröződéshez hogy fogom az angelinát és a fátyolvetexet apróra vágva ráelegyíteni, és milyen szalaghímzés lesz, meg miket hogy fogok rábuherálni.

Aztán elkezdtem. Naná hogy a háttérnek megfelelő anyagomra nem lehetett szalaghímzést csinálni. De semmilyet se nagyon, mert nem akartam, hogy hullámos legyen, naná hogy az lett, akármit csináltam vele. Maradtam a rávasalásnál, tűzéssel. A fények meg megintcsak nem olyanok lettek, csak éppen hogy valamilyenek, hát buheráltam egy kis csillámport pótléknak. Már csak abban reménykedtem, hogy fotózásnál majd egy kis napfény. Nem. Szél lett, napfény nem. Hát így a kényelmi zónámat nem feszegette, de a kudarctűrő képességemet nagyon.-

Táncoló tűzliliomok

2009-10-15T09:52:00.003+02:00

Azt már a legelején eldöntöttem, hogy a tűzliliom /Szabó Lőrinc/ versforditás alapján készitem a quiltem. Az alapot külön festettem, ez volt a legnehezebb, mert nem sikerült többszöri próbálkozás után sem ugy ahogy én szerettem volna. A vers hangulata egy tópartot, öblöt idéz, ahol szinte táncolnak a liliomok, olyan sokan vannak! Ezt próbáltam megvarrni, a virágszirmok selyemszálból vannak, némi himzés kiséretében. A tűzés sajna nem a legszebb, mert a gépem ezen része nem engedelmeskedik mostanában.

nárcisztánc a tejút mentén

2009-10-15T07:22:00.004+02:00

Tegnap írtam a blogomban írtam néhány gondolatot, hogy miért éppen nárcisz. Táncolnak az angelinából készült tejút mentén, a kétoldalas ragasztóval rögzített körbevarrt boldog sárga nárciszok.

Dilemma,avagy hogyan lesz a sárga nárciszból tűzliliom ?

2009-10-15T07:04:00.007+02:00

Amint látjátok,megakadtam a címbeli kérdésnél.Annyira meg,hogy egyéb elképzeléseimet sutbavetve végül pont a kérdést varrtam meg.Második nekifutásra lett ilyen,az első változatban a hanyatt vágódó kérdőjel két oldalán ott lettek volna a költők is.Csakhogy...mondjuk úgy,hogy képességeim újfent gátat szabtak képzeletemnek. Szabó Lőrincről még könnyű volt árnyképet varrni,viszont Wordsworth-nak valahogy egyetlen arcképe sem akart sziluetté átlényegülni.

Úgyhogy az eredeti varrományomat kíméletlenül szétszabtam,a használható részeket táskamerevítőre ragasztottam ,alája került még egy vékony pamutvlies és a hátlap.
Szabad gépi cikkcakkal hegesztettem össze,ez volt a legjobb az egészben.
S bár a virágaim erősen úgy festenek,mintha holmi SH-blúz hímzett zsebéről nyestem volna le őket,azokat is én varrtam.
Az az aranyszínű dísz,értelemszerűen az aranyló nárciszok oldalán,talán nem volt éppen jó ötlet.Még akár le is bonthatom,de valamiért -tudom,hogy bután hangzik,de mégis-valahogy olyan...Milyennek is ?Igen,korhűnek tűnt.

Örvénylő nárciszok Ilditől

2009-10-15T05:18:00.003+02:00

Még mielőtt elmegyek tanítani, gyorsan felteszem, hogy mit csináltam. Ez volt a kiinduló képem - nagytotál képet kerestem.

A Photoshop "örvény" hatásával megforgattam.

Majd megvarrtam...:) Pontosabban - tekintettel a méretre - felragasztgattam és letűzködtem.

Próba

2009-10-14T07:31:00.003+02:00

Csak próbálkozom...valami rejtelmes okból nem tudom olvasni a blogot,amint megnyitom,
lefagy a gépem.Most azt nézem,fel tudom-e holnap tenni a képet,vagy máshonnan kell elküldenem.

Mi ez a csend fiatalok?

2009-10-13T17:34:00.003+02:00

Talán csak nem varr mindenki errefelé? Már nagyon várom a csütörtököt. Hogy szokott történni a közzététel? Az én szakmámban közzétételi díjat is kell fizetni :))) ugye itt nem kell? Meséljetek mi újság, már retusáljátok a képeket?

Fehér, sárga, nárcisz és a liliom

2009-10-07T13:56:00.004+02:00

A szépségük közül nagyon nehéz választani, sok fajtájuk létezik és tömegben gyönyörűek, csoda, hogy megihlették a költőt, meg a műforditókat??

Nárcisz vagy tűzliliom????

2009-10-07T13:48:00.003+02:00

Találtam egy másik forditást W.Wordsworth versére. Kántás Balázs kortárs magyar költő és műforditó követte el. Nekem tetszik, főleg mert a tartalma, közelebb áll az eredetihez. Szabó Lőrincé meg azért tetszik, mert ugyan nem a nárciszmezőről szól, de a tűzliliom is gyönyörű és tud bizonyos érzéseket felkelteni, ha tömegben látja az ember, mondjuk egy mezőn. Akik a nárciszost választották, és még bizonytalanok talán segit az alábbi vers. Részemről a liliom marad.

Arany nárciszok
Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol

boldogan, kitörve e szürke világból

Az első vers

2009-09-01T09:26:00.005+02:00

Írhatnám, hogy az enyém az ötlet, de nem. A kultúraquiltek helyett/után két teljesen más dolog között vacilláltam, majd egyszer csak Szilágyi Zsuzsa azt mondta, miért nem versek. Tényleg, miért ne? Annyi van belőlük, csak tudok találni tízet, ami sokakat megihlet.

Legyen ez az első!

William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

(Szabó Lőrinc)

Az angolul tudóknak itt van az eredeti, és itt van a legizgalmasabb csalás, ugyanis az eredetiben nárciszok szerepelnek.

Daffodils

I wandered lonely as a cloud

That floats on high o'er vales and hills,

When all at once I saw a crowd,

A host, of golden daffodils;

Beside the lake, beneath the trees,

Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine

And twinkle on the milky way,

They stretched in never-ending line

Along the margin of a bay:

Ten thousand saw I at a glance,

Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced; but they

Out-did the sparkling waves in glee:

A poet could not but be gay,

In such a jocund company:

I gazed--and gazed--but little thought

What wealth the show to me had brought:

For oft, when on my couch I lie

In vacant or in pensive mood,

They flash upon that inward eye

Which is the bliss of solitude;

And then my heart with pleasure fills,

And dances with the daffodils.

A szabályok változatlanok: A/4-es méret, valahogyan elszegve, a rendelkezésre álló idő hat hét, azaz jelen esetben október 15-e.