Másik nárciszok

Ez volt a másik képem a Gilda Baron-féle technikával.

Sietségnek semmi haszna

A nagy rohanásban ide töltöttem fel a saját blogomra szánt cikket.Akkor is megjelenik a bloglistákban,ha már kitöröltem.
A nyomaimat akarom eltüntetni ezzel a bejegyzéssel.S ha már itt vagyok,mutatok egy ötletesen és mívesen megvarrt ölelést Glenda Richardsontól.Milyen kár,hogy nem én varrtam ...

Egy megkésett magyarázat Zsuzsuci nárciszaihoz.

Bocsánat, lányok, több mindenért. Főképpen azért, hogy ilyen nehezen fogtam fel, hogyan tudok belépni és bejegyzést írni.
A másik, amiért elnézést kérek, ahogyan született a képem.
Kb 2 éve ki akartam próbálni ezt az applikálásos-gépihimzéses technikát, és követtem egy könyvből a leírást, megcsináltam ugyanazt a képet, amit ott közöltek. Egy virágoskertet, amiben sok nárcisz van, de egyéb virágok is, egy kerítés előtt.Én ezt a munkámat az elkészülése óta nem tudom megszeretni,elfogadni, talán a másolás miatt.
Most jött ez a nárciszos vers, ami nagyon ellentétes volt az én mostani hangulatommal és ezért nem igazán ihletett meg. Az a "frappáns" ötletem támadt, hogy végre szétdarabolva azt a régi képet, valami elfogadhatót hozok ki belőle. Amikor a méret rendben volt, nagyon színesnek találtam. Letakartam egy szürke organzával és körbeszegtem. Minden oda nem illő dologra ez a magyarázat. Ilyen prózai.
Bocsánat, de olyan nagy bánatom van mostanában, hogy kivitte belőlem a kreativitást.
Köszönöm, ha elnézitek ezt most nekem.
Üdv:Zsuzsa

Rongyaim közt...

Rongyaim közt üldögélek

csendesen

Rongyaim közt az ihletet

mindhiába

keresem

Óh Radnóti mártír költő

nem volt elég a halál?

Polyák Ildi a versquilter

poémádra rátalál.

Mi meg ülünk

üres aggyal

Nem tudhattuk hogy mi vár

a szerelmet

ánégyesben,

varrógéppel?

Na ne már!

Egy új vers nekünk

Ilyenkor "szoktam" mindenkinek megköszönni a munkáját, és most se szakítanék ezzel a hagyománnyal. Úgy látom, sokat vergődtünk azzal, hogyan is lehet egy ilyen mini-darabban megjeleníteni egy gondolatot, egy hangulatot, egy érzést.
Persze most is sokat gondolkodtam, mi legyen a következő vers. Volt mindenféle választási szempontom, de aztán egyszer csak - lehet, hogy megint Zsuzsit sétáltattam - befészkelte magát egy vers az agyamba, amit azóta sem tudtam "felülírni". Túl azon, hogy a kedvenceim közé tartozik a vers, szerzőjét az egyik legnagyobb magyar költőnek tartom, az idén még évfordulója is van: 100 éve született (és már 65 éve halott).

Radnóti Miklós
Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Ugye, Ti is szeretitek? Akkor hajrá, próbáljunk meg ebből csinálni valamit december 1-ig!

Itt van a "hivatalos" (értsd könyben megjelent) angol fordítása (Zs. Ozsvárt és F. Turner) külföldi látogatóink számára.

IN YOUR ARMS
In your arms I'm rocking, rocking,
hushaby;
In my arms you're rocking, rocking,
lullaby.
In your arms I am a boychild,
quieting;
In my arms you are a girlchild,
listening.
In your arms you hold me tightly
when I'm scared;
when my arms can hold you tightly,
I'm not scared.
When you're holding me, not even
death's huge hushaby
can frighten me.
In your arms through death as dreaming
I will fall so
dreamingly.

Arany nárciszok

"Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák...."

Végre sikerült összekötni a számítógépet a fényképezőgéppel, persze mindig ilyenkor van valami gond. Nem szerettem volna fényképszerű képet varrni, mert az első versszakból ragadtam ki a nárciszok nagy tömegét, ahogy csillognak, sárgán virítanak.
Ezért a konfetti technikát választottam: fogtam egy saját festésű zöld damasztot, rádobáltam a felaprított sárga darabokat, majd erre jött egy darab organza, kicsit halvány zöldes-sárgás átmenettel. Végül letűztem: először színátmenetes Mettler cérnával kezdtem, de valamiért mostanában ezt nem szereti a gépem, egy idő után alul nagy hurkokat csinált, fejtés, majd sima narancssárga cérnával tűztem tovább, ezt vitte szépen. A felső zöld részen pedig aranyszállal tűztem.
Talán a kép nem is adja vissza az organza csillogását. Egyébként van egy másik kép talonban, másik technikával, lehet, hogy még cserélek.

Nárciszok Zsuzsuci módra

Zsuzsa sajnos nem tud bejegyzést írni a blogra, Ildivel megbeszélik a részleteket, addig is felteszem helyette a képet.

Mielőtt elalszol

Gerda végre alszik :-)

Egy versnél számomra nem is a konkrét, betű szerinti szöveg a fontos, hanem az érzet, amit kelt bennem. A legérdekesebb az első benyomás, kép, ami fölvillan.

Ezen a nyomon próbáltam elindulni a varrásnál is.
Az utolsó bekezdésre mozdultam rá:

"mert ha merengő éjeken

lelkem most önmagába néz,

gyakran kigyúl belső szemem,

mely a magány áldása,

és megint veletek lobogok,

táncoló tűzliliomok."

Az elalvás előtti pillanatok villantak be, amikor már mozdulni sem bírsz, és úgy húz az álom, mint egy fekete örvény vagy alagút, de a nárciszok (mert azért azt nehezen emésztettem meg h. ekkora a költői szabadság) ott kavarognak benne.

A tervezésben sokat segített egy videó, amit a fiam nézett egyik este. A zürichi reptérre vivő metró elejéből kamerázták végig az utat 2 megálló között.

http://www.youtube.com/watch?v=nz721lszO9c

Ebből lett aztán egy zseníliaörvény, punchingolt nárciszokkal:

Kicsit feketébbre szerettem volna a közepét, több kellett volna belőle alá. A virágokhoz felfektettem egy réteg gyapjút a kefére, és addig döfködtem hol egyik hol másik oldaláról, amíg összeállt, aztán kivágtam őket ollóval. A széle azokon az oldalakon, ahol nem szálirányban futott a vagdalék nyúlt és hullámosodott, lehet h. elferdepántozom, bár elvileg ez a fajta szegés a képeknél jobban tetszik, de itt nagyon csúf lett a teteje és jobb széle.

Elhatároztam, h. minden verses képre ráillesztem valahová a költőt és a címet.

Táncoló tűzliliomok agibotól

Sokáig gondolkodtam, hogy mit is varrjak. Tűzliliomot, vagy nárciszt. Mindkettő közel állt hozzám. Végül az döntött, hogy egyikhez sem volt anyagom, így mindenképpen festenem kellett.
Fogtam egy nagy darab pamutszatént és egyik felét sárgára, másikat narancsosra festettem. Közbe-közbe egy csipetnyi zöldet is lötyköltem.
A narancsos oldalába szerettem bele, tehát maradt a tűzliliom megvarrása.

A virágokat gépi trapuntoval varázsoltam az alapra. Itt a munka hátoldala látszik bélelés, hátlapozás előtt. Miután azzal is megvoltam, következett a háttér tűzése. Egy kicsit lebegő, hullámzó hatást szerettem volna elérni. (Ezért nincs levele és szára sem a virágoknak.) Talán sikerült.
Legvégül néhány szem gyöngyöt és fonalat varrtam fel porzók gyanánt.

Tóparti látomás

Nem a konkrét virágot mintáztam meg. Végig a visszaemlékezés volt bennem, egy hangulatra, egy agyamba égett képre. Valahogy az éjszakát is bele akartam vinni, mert ez a kép bennem valahogy éjszakai volt. Próbáltam elszakadni a realizmustól, egyszer (talán Thaiföldi munkámnál) írta Ildi, hogy absztraktnak túl reális, realistának túl absztrakt.

Nem tudom, sikerült-e.

A techika a nálam szokásos, ragasztófátylas összeillesztés - most tűzés nélkül.
Barna organza került rá (lehet, hogy a narancs mégis jobb lett volna.....). Lehet, hogy a keret is lehetett volna kisebb.

Fotót majd még napfénynél is próbálok.

Táncoló arany nárciszok

Amikor ezt a verset olvastam, eszembejutotott Frieda Anderson nárciszos képe. Már régóta szerettem volna megvarrni.
Tudom, hogy ez nem egy eredeti ötlet, de nagyon jólesett megvarrni. A vershez pedig szerintem pont passzol. Táncolnak a tónál .

Klasszikusra vettem a formát,...

... az én táncosnőm egy századforulós balerína.

Az a helyzet, bármennyire is mást akartam csinálni, ez a kép mindig nyomult, végül beadtam a derekam. Sajnos semmilyen formájában nem tudok ellenállni a szecesszió, art deco, art novo - vagy bárhogy is hívják Ámerikában (valamilyen craft, de nem jut eszembe) - látványának.

Így az én nárciszom egy klasszikus balettra ropja az éjkék tó körül. :)

Technikailag nem egy hűha.

A kék alapra felragasztottam az elemeket, majd alátrapuntóztam a virágot. Ezek után jött a második flíz, plusz egy táskamerevítő, majd a vonalakat újra áttűztem az egyik kedvenc varratommal (157-es). Sajnos nem lett elég szabályos, mert egy vastag, gomblyukvarró cérnát választottam, az Auróra meg nagyon utálta, folyton szaggatta. :)

Az összes felhasznált anyag saját festés.

Végül is, ahhoz képest, hogy boutis-zni akartam, nem lett egy nagy szám, de ahhoz képest, hogy első, és rengeteget melóztam vele, nekem tetszik. :)

(a fotó béna, majd csinálok újat szombaton.)

Nekem liliom Szabó Lőrinc fordításában

" Néztem,- néztem,- nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép; "

Röviden arról, hogy hogyan készült; A fekete anyagra fektettem a saját festésű narancssárgát, majd a minta szerint lyukakat vágtam a sárgába. Rátettem a zöld bimbókat, és egyenes varrással megvarrtam. Shivával próbáltam egy kis napfényt hozzáadni, végül letűztem.

Most már látszik ;-)

Szeretem együtt a sárga és zöld szín, szinte minden árnyalatát, így adta magát, hogy nárciszt választok. Az is hamar eldőlt, hogy nem felismerhető virágot ( ez sikerült, én káposztának látom ), hanem a színek kavargását szeretném megjeleníteni, ahogy a félig lezárt szemünkkel érzékelnénk a virágok tömegét.

Fogtam a két festett anyagomat, egymásnak háttal kétoldalas ragsztóval összevasaltam. ezután csíkokra vágtam, majd bevagdaltam az egyik oldaláról. Ezen a ponton, kicsit crazy-sen felvarrtam ezeket a csíkokat egy kedvencem zöld anyagra, mindig kihajtogatva őket, meg is tupíroztam. Végül szatén és organza szallagokkal bolondítottam.

A végeredménnyel egészen adig meg voltam elégedve, amíg el nem kezdtem fotózni, ekkor ugyanis lelepleződött, hogy ez egy k...

De a színe szép, csak nem látszik.

Tűzliliom

remélem látszik ami a képen van, később ha több időm lesz, nyakonöntöm egy kis tószttal :)

Márta néni szenvedelmes virágai.

Mióta Ildi feltette a kiírást a nárciszokhoz, ez a kép van a számítógépemen, hogy mindig lássam. Ezt akartam, és tele voltam elképzelésekkel. Hogy a víz tűkröződéshez hogy fogom az angelinát és a fátyolvetexet apróra vágva ráelegyíteni, és milyen szalaghímzés lesz, meg miket hogy fogok rábuherálni.


Aztán elkezdtem. Naná hogy a háttérnek megfelelő anyagomra nem lehetett szalaghímzést csinálni. De semmilyet se nagyon, mert nem akartam, hogy hullámos legyen, naná hogy az lett, akármit csináltam vele. Maradtam a rávasalásnál, tűzéssel. A fények meg megintcsak nem olyanok lettek, csak éppen hogy valamilyenek, hát buheráltam egy kis csillámport pótléknak. Már csak abban reménykedtem, hogy fotózásnál majd egy kis napfény. Nem. Szél lett, napfény nem. Hát így a kényelmi zónámat nem feszegette, de a kudarctűrő képességemet nagyon.-

Táncoló tűzliliomok

Azt már a legelején eldöntöttem, hogy a tűzliliom /Szabó Lőrinc/ versforditás alapján készitem a quiltem. Az alapot külön festettem, ez volt a legnehezebb, mert nem sikerült többszöri próbálkozás után sem ugy ahogy én szerettem volna. A vers hangulata egy tópartot, öblöt idéz, ahol szinte táncolnak a liliomok, olyan sokan vannak! Ezt próbáltam megvarrni, a virágszirmok selyemszálból vannak, némi himzés kiséretében. A tűzés sajna nem a legszebb, mert a gépem ezen része nem engedelmeskedik mostanában.

nárcisztánc a tejút mentén

Tegnap írtam a blogomban írtam néhány gondolatot, hogy miért éppen nárcisz. Táncolnak az angelinából készült tejút mentén, a kétoldalas ragasztóval rögzített körbevarrt boldog sárga nárciszok.

Dilemma,avagy hogyan lesz a sárga nárciszból tűzliliom ?

Amint látjátok,megakadtam a címbeli kérdésnél.Annyira meg,hogy egyéb elképzeléseimet sutbavetve végül pont a kérdést varrtam meg.Második nekifutásra lett ilyen,az első változatban a hanyatt vágódó kérdőjel két oldalán ott lettek volna a költők is.Csakhogy...mondjuk úgy,hogy képességeim újfent gátat szabtak képzeletemnek. Szabó Lőrincről még könnyű volt árnyképet varrni,viszont Wordsworth-nak valahogy egyetlen arcképe sem akart sziluetté átlényegülni.

Úgyhogy az eredeti varrományomat kíméletlenül szétszabtam,a használható részeket táskamerevítőre ragasztottam ,alája került még egy vékony pamutvlies és a hátlap.
Szabad gépi cikkcakkal hegesztettem össze,ez volt a legjobb az egészben.
S bár a virágaim erősen úgy festenek,mintha holmi SH-blúz hímzett zsebéről nyestem volna le őket,azokat is én varrtam.
Az az aranyszínű dísz,értelemszerűen az aranyló nárciszok oldalán,talán nem volt éppen jó ötlet.Még akár le is bonthatom,de valamiért -tudom,hogy bután hangzik,de mégis-valahogy olyan...Milyennek is ?Igen,korhűnek tűnt.

Örvénylő nárciszok Ilditől

Még mielőtt elmegyek tanítani, gyorsan felteszem, hogy mit csináltam. Ez volt a kiinduló képem - nagytotál képet kerestem.

A Photoshop "örvény" hatásával megforgattam.

Majd megvarrtam...:) Pontosabban - tekintettel a méretre - felragasztgattam és letűzködtem.

Próba

Csak próbálkozom...valami rejtelmes okból nem tudom olvasni a blogot,amint megnyitom,
lefagy a gépem.Most azt nézem,fel tudom-e holnap tenni a képet,vagy máshonnan kell elküldenem.

Mi ez a csend fiatalok?

Talán csak nem varr mindenki errefelé? Már nagyon várom a csütörtököt. Hogy szokott történni a közzététel? Az én szakmámban közzétételi díjat is kell fizetni :))) ugye itt nem kell? Meséljetek mi újság, már retusáljátok a képeket?

Fehér, sárga, nárcisz és a liliom

A szépségük közül nagyon nehéz választani, sok fajtájuk létezik és tömegben gyönyörűek, csoda, hogy megihlették a költőt, meg a műforditókat??

Nárcisz vagy tűzliliom????

Találtam egy másik forditást W.Wordsworth versére. Kántás Balázs kortárs magyar költő és műforditó követte el. Nekem tetszik, főleg mert a tartalma, közelebb áll az eredetihez. Szabó Lőrincé meg azért tetszik, mert ugyan nem a nárciszmezőről szól, de a tűzliliom is gyönyörű és tud bizonyos érzéseket felkelteni, ha tömegben látja az ember, mondjuk egy mezőn. Akik a nárciszost választották, és még bizonytalanok talán segit az alábbi vers. Részemről a liliom marad.

Arany nárciszok
Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol

boldogan, kitörve e szürke világból