2010. március 15., hétfő
Himnusz az élethez - nyissunk a természet felé!
Miután elvetettem a mandala ötletét - az volt az első, ami a versről eszembe jutott - újra meg újra elolvastam. Mindig ezek a sorok jöttek elő: "légy merész ma! cselekedj mindjárt!". Addig agyaltam, nézegettem az anyagokat, amíg ez a zöld vízeséses anyag került a kezembe, aztán jött az ötlet: convergence. Igaz, hogy kicsit giccses ez a vízesés, de mégis a szabadságot, a boldogságot, megnyugvást jelenti számomra a természetbe való kijutás. Megfogadtam a fenti idézetet és merészen megvarrtam a mini convergence-t. (Nem tudom készült-e már ilyen kis méretben?!) A zöldet kombináltam ezzel a batikolt anyaggal. Most csak "gyári" anyagot használtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Igen, itt van a rácsok mögött az élet, de legalább két kéz kéne, ami feszegeti.
Nahát, kutathatnék a rongyosban bármeddig (pedig van miben), sosem akadna a kezembe vízesése anyag. :)))
Már ezért megérte.
A gondolat, mondanivaló meg nagyon tetszik.
"Ezer éve" vettem ezt a vízesésest, kb. 30 cm-t, de akkor nagyon kellett, minek? Csak, hogy legyen, még az elején voltam a p.worközésnek. Ebből persze megint azt szűrtem le, nagy naivan, hogy lám 1x mindennek eljön az ideje!
:))) ez igaz!
Érdekes, hogy többeteknek mandala ugrott be. Biztos többet foglalkoztok keleti filozófiával.
De a rács és mögötte a természet, a víz, ami maga az élet, hát ez kevésbé elvont, de nagyon kifejező.
Az ember sokszor magát falazza el/be,és Márta néni, nem is biztos hogy feszegetni akarja a rácsokat :-/
A derűs színek, plusz a rács, telitalálat!
Ablak-téma. Hasonlóan gondolkodtunk. Nagyon jól eltaláltad.
Jó a megközelités, rács természeti képek, szépek a szinei.
Köszönöm, csoda, hogy ez így összejött, mert annyit nyüglődtem felette, eleinte semmi ötletem nem volt.
Megjegyzés küldése