Nem volt sem nehéz, sem könnyű ez a feladat, a kivitelezés adott némi gondot. A szinek világával akartam megoldani, de nem tünt igazán megvalósithatónak, azért mégis ugy gondoltam, hogy a szürke mint alapszin lesz a legjobb, ugyanis a szürke: a csönd, az időtlenség, hamu köd, szomorúság, melankólia , fásultság, a test halála hétköznapiság stb jelképe a szinvilád magyarázata szerint. Ez illik a vers első részére.A sárga az életöröm, fény, önmegvalósitás jelképe, ezért vannak a sárga utak, egy kivezető ut van a a lélek győzelme felé a fény felé. Igy született meg a vers ábrázolása.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ma minden tippemmel melléfogok.Azt gondoltam,ez Agiboé...
Merész a vonalvezetés, érdekes megközelítése a versnek, olyan művészi.
Olyan művészi, amilyet én is szerettem volna, de nem jött össze. Kifejező.
Nagyon kifejező, az az arc nagyon üt.
Hát bizony nem kis lelkierő kell hozzá, hogy az ember legyőzze önmagát, és új utakra lépjen.
Most, hogy a többedik munkát nézem, azt hiszem varrnom kell egy pozitív üzenetű képet is. Amolyan mágia gyanánt.
Nagyon érdekes, mutatós, művészi!
Először én is ilyesmit terveltem, szürke alapon elágazó utak és a táj színe élesen változik, deletettem róla, hogy csicsa lenne.
Te megtaláltad a jó megvalósítást.
Megjegyzés küldése