2010. március 17., szerda

Zsuzsa és Neruda


Sajnálom, megint csúsztam. De szerintem ez olyan vers, aminek a megrongyozásához tényleg kellett az idő és az ihlet.

A kedvenc technikámmal gépi trapuntóval próbáltam a költemény hangulatát visszaadni.

Talán nem nagyon szorul magyarázatra, hogy a fekete, szögletesen tűzött rész a szomorű gondolatokat, a tűzpiros kacskaringósan rajzolt pedig a vidámságot hivatott szimbolizálni.

A fekete, az egy matt anyag, a tűzpiros organzával van vidámítva, csillogóvá téve.

Ez inkább egy oldalról készült fotón éervényesülne.

7 megjegyzés:

Zelnice írta...

Hát ez valami gyönyörűség!
Annyira szeretem az elvont képeket, főleg ilyen tűzéssel!
Nekem sajna ritkán kattan az agyam elvont képi világba. Talán ha nem olvasok majd ennyi képes mesekönyvet :-)

szizsu írta...

Nagyon szép munka és jó megoldás.

Eleva írta...

Szerintem is gyönyörű. Nagyon tetszik. A kompozíció, a tűzés, az összhatás.

dixike12 írta...

Nagyon tetszik nekem is, a szinek pontosan jók a vershez

Mártamásé írta...

Igen !
A tűzést csodálom.

Mártamásé írta...

Igen !
A tűzést csodálom.

Trudi írta...

Igen, a tűzésre irigykedem, amúgy is jó ez a két szín, így együtt. Teljesen visszaadja a hangulatát.