2009. november 30., hétfő

Karjaidban...

szeretettel, szerelemmel, féltéssel, szorongással.
Nem egy színes, vidám kép. Az előlap egy darab, szürke foltos-festett fehér anyag. A részleteket a gépi és kézi tűzés adja. Így készen egyszerűnek, pikk-pakknak tűnik,( mi az a néhány öltés?!), de több időm van benne, mint amennyinek tűnik.

11 megjegyzés:

Márta néni írta...

Csodálatos, ahogy a satírozás kérdését megoldottad. Látom az összes időd, ami ráment. Talán a legmeghittebb kép az összes közt.

36évi írta...

Nagyon, nagyon finom. Tényleg meghitt, nincs benne egy csepp félelem is. A technikádért meg szokás szerint irigyellek. :)

Mártamásé írta...

Lenyűgöző!

Polyák Ildikó írta...

Egyáltalán nem látszik "pikk-pakk"-nak. Éppen a nagyon alapos tervezés van, ami aztán a végén olyan "egyszerűnek" tűnik. Nekem olyan szép szerelmeses:)

Violini írta...

Gyönyörű. Minden szempontból. Visszafelé lapoztam, ez az utolsó amit megnéztem, és azt hiszem kell egy kis kiegészítést tennem az enyémhez, mielőtt megköveztek.

katafolt írta...

Na,pont ez az ,amitől tökéletes:karok sehol,mégis ott a lényeg.Másik dobogós.

agibo írta...

Nagyon szép. Mindenféle szempontból.

szizsu írta...

Az egyszerűsége a nagyszerűsége. Szép munka!

Eleva írta...

Nekem is a meghittség szó járt a fejemben. És ha karok nélkül is látszik az ölelés, akkor örülök.
Ha tehetném, levenném a fekete gyászkeretet, és világos háttérrel fotóznám újra.

dixike12 írta...

Na ez nem tűnik pikk-pakknak egyáltalán. Nagyon is látszik a benne levő munka és nagyon nagyon szép, fájdalmas is meg olyan szeretetteljes is, jó a vershez. Nagyon tetszik.

Elizaniko írta...

Nagyon szép meghitt kép. Én nem érzem benne a szorongást, de nem baj. Kinagyítottam, nagyon szépen kidolgozott munka. Jó lenne kézbevenni, és közelről is megnézegetni.