Egy új vers január 20-ára

Egy újabb verset "abszolváltunk". Amennyire nehéznek tartottam a verset (mármint textil-ügyileg), már megint megleptetek a fantáziátok szárnyalásával, az ötleteitekkel és persze a kivitelezéssel. Katafolt írta, hogy azt hitte, 15 ölelést fog látni - én azért bíztam magunkban, hogy ennél többre vagyunk képesek. És lőn, tényleg annyi különböző értelmezést szültünk, ahányan vagyunk.
És akkor jöjjön az új vers. Nagyon nem kommentálnám - talán csak annyit, hogy én kimondottan kedvelem a szerzőjét, és őszintén sajnálom, hogy ebben az országban a nemzetisége határozza meg a megítélését. A vers tördelését nem tudom reprodukálni - javaslom, keressetek rá a Google-ban.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba

Proletár vagyok.

Mindent megmondtam ezzel.

Éltem,

ahogy anyám világra vétkezett.

És lám,

új lakást

adott ma reggel

nekem

a Munkáslakásépítő

Szövetkezet.

Szélessége - ilyen!

Magassága -

olyan!

Szellős,

világos

és meleg.

Minden szobája jó,

de a legjobban

nekem

ez

tetszett meg!

A hold

sugaránál ragyogóbb!

Kánaánnál

sokkal több üdvöt ád,

mi ez -

de mit is gagyogok, -

ez a

fürdőszoba, a fürdőkád.

Kinyílik az egyik csap,

kezedre - hideg víz csap.

Másik csapot csavarod,

ujjad rögtön elkapod.

Hideg vízzel

mosd a

tested,

vagy forróval -

bőröd piszkát.

Egyik

csapra "H" van festve

másik csapról -

"M"

sandít rád.

Hazajössz fáradtan,

minden jaj de vacak.

Nem ízlik a leves,

s a bugyborgó csája,

de belépsz a kádba -

s még a halott is felkacag

ennek a

hullámzó víznek a csiklandozására.

Mintha

a szocializmus lenne vendéglátód,

az élvezettől -

elakad a szusz.

A blúzod - lehúzod,

nadrágod lerántod,

kézbe a szappant

és...

zsuppsz!

Mosakszol,

mint akinek

nincsen egyéb dolga.

Hosszan...

szóval addig,

ameddig csak jó.

A fürdőszobában

egyszerre csak itt van

a nyár és a Volga.

Csak halak nem úsznak,

s nincs gőzhajó.

Lehet akár

tízesztendős

piszok a karon,

lemorzsolódik,

mint a nyírfaháncs,

akár a kéreg,

válik le a korom,

leszedi a szappan a nyavalyást.

Párázik a bőröd,

piros lesz, mint a rák.

Na most -

csavarj csak egyet:

finom,

hűvös esőjét

záporozza rád

a százlyukú vasfelleg.

Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!

Rossz kedved

nyakát

kitekered:

paskolja búbod,

s nyakadra zuhanva

a két lapocka

közötti vályún lepereg.

Nedves

tested

bepakolod

bolyhos-prémes,

nagy törülközőbe.

Hogy száraz lábbal lépj ki

a kádból,

talpad alatt

rugalmasan nyúlik el

a parafa-szőnyeg.

A tükörhöz lépsz most, -

ott lóg a falon,

tiszta inget húzol

s elgondolod:

hogy szó, ami szó,

bizony finom dolog

ez a

szocialista

szovjethatalom.

Trudi Radnótija

Idetesszük, amikor megjön.

Újabb ölelés

Kísérletezgettem, de elégedett nem vagyok. Sem a fotózási, sem a színösszeillesztési technikámmal és akkor a varrásról még nem is beszéltem.

Íme különböző próbálkozásaim, gondoltam közzéteszem, hogyan varrtam hátteret, hogyan vágtam körbe és illesztgettem különböző színű és mintájú anyagokra a már meglévő párt.
Egyik sem ízlett. Ez utóbbi tán, de fotón nem az igazi, holnap még bolondítom némi tűzéssel.

"Két karodban ringatózom csöndesen..." - agibo

Nagyon hamar tudtam, hogy ezt a motívumot fogom megvarrni. (Keresztfiamék esküvői meghívóját díszítette.)

Azt is tudtam, hogy milyen technikát választok majd. Ami miatt szinte az utolsó pillanatban lettem kész, az az volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy milyen színű az ölelés. Őrületbe kergettem a kérdéssel a környezetembe kerülőket. Szinte nem volt két egyforma válasz. Végül nem hallgattam senkire, s maradtam az első gondolatomnál: nekem lila. Azért variáltam annyit, mert igazából nem színem, de valami miatt úgy éreztem ebből a színből kell dolgoznom. (Keresztlányom erősített meg a napokban a színválasztással. Szerinte is lila az ölelés. Pedig ő sem rajong ezért a színért.)

Na szóval, nekiláttam az anyagok kiválasztása után a munkának. Ferdepántot szabtam, bevasaltam 6 mm-esre, s elkezdtem felvarrni az alapra felrajzolt minta alapján. Itt egy kis gubanc kerekedett, mert szerintem nagyon csúnya lett. A kicsi íveket nem tudtam szépen megcsinálni. Kidobtam.

Technikát kellett váltanom. A sötétebb lila anyagra ragasztófátylat vasaltam. Ismét ferdepántot szabtam belőle, csak most 5 mm-eset. Felvasalás után, ennek a felvarrása gyerekjáték volt.

Már csak azt kellett eldöntenem, hogy a hátteret miként tűzzem. Először követtem a minta körvonalait. Hamar kibontottam, mert nem tetszett, így maradt a szimpla kis kukacolás.

A fotó talán kicsit sötétebb, mint az eredeti.

Utólag kiegészítem bejegyzésemet:

 Évitől tudtam meg, hogy a grafika Simon András festőművész alkotása.

Violini Radnótija

Magamhoz képest most nagyon színeset varrtam. És akkor ezt most (kiegészítőleg) meg kell indokolnom most, hogy végignéztem a tiéteket, mielőtt megköveztek.

Valahogy fordítva jár úgy látszik az agyam. Ha a képem nézem a tiétek mellet, olyan, mintha semmit nem tudnék Radnótiról meg az akkori borzalmakról. Nekem minden szörnyűség ellenére az a momentum meghatározó, hogy két karodban ott a menedék, ott el lehet pár pillanatra felejteni minden rosszat, ott kitisztul és megszínesedik a világ.

A fényviszonyok ma ugye olyanok voltak amilynek, élőben jobbak a színek.

Sokáig fogalmam sem volt, mit fogok varrni. Nem könnyen megfogható képileg ez a vers. Ha meg mégis (összefonódó karok, alakok) az túl kézenfekvő, ráadásul nem vállalnám be a megrajzolását.

Aztán láttam valahol pár összemontírozott képet híres házaspárok (fél)arcairól, ahol a hihetetlen hasonlóságot akarták megmutatni. És tényleg, a Holmes - Cruise házaspár pl. mint két tojás.

Itt kattant az agyam, hogy akkor ez legyen, de én a különbözőséget akarom megmutatni férfi és nő között, és hogy ennek ellenére mégis egyek.

A kép jobb oldaláról meg annyit, hogy úgy éreztem kell még valami, nem elég az arc. Korábban Katafa mutatott egy szókirakót , ezzel játszadoztam kicsit. Aztán nekiálltam a saját verziómnak.

A műanyaglapból kivágott szavakat feldaraboltam, és 1-1 anyagdarabra stencileztem vele.

Az arc érdkessége, hogy összefilcesített gyapjúpulcsikból van, nem bolti filcből. Kicsit rémisztő a látvány, de ha egy lapot tesztek az orr közepére, teljesen jól kijön a külön-külön karakter.

Ölelés

Lehet, hogy furcsa asszociáció, de láttam valahol ezt a képet, ahol ez a két liba a maga módján ölelkezik. Középen egy szívre emlékeztető üres részt hagyava. Na, engem ez a kép megfogott.

A kivitelezés nehezebb volt, mint gondoltam, mert a nyomtatóm ilyet nem akart nyomtatni.

Rajzoltam. A fejeket aztán tűhimzéssel próbáltam libásra alakítani, a nyakakat pedig egy erre alkalmas, bolyhos fonállal töltöttem ki, aztán még vittem rá egy kis szürke szabadgépit, hogy jobban hasonlítson a tollhoz.

Nincs benne minden, amit szerettem volna, de most ennyire vagyok képes.(Még mindig a költözködés a fő profilom:))

Mi is ez ?

Az elején még olyan tiszta volt mit is akarok, de a végeredményt nézegetve egyre nevetségesebb, amit beleképzeltem.
Kíváncsi vagyok Ti mit láttok ?

Szomorúságot szerettem volna a lilákkal a napsugaras sárgával az életigenlést. Az ölelést magát pedig úgy, ahogy a folyó öleli körül a szigetet.
Nem szerettem volna felismerhető testrészeket....
A lágyságot agyonütötte a bargello . :-(

Márta néni próbálkozik.

Lehet, hogy engem itt és most fogtok kizárni a játékból. (nem tudom, hogy a diszqvalifikálást q-val írják-e) Mert ezen az én képemen egyetlen öltés sincs. Új bolondériám, a nemezelés halványnál is vékonyabban.

Nekem a figurális ábrázolás nem megy, hiába néztem a Bori vár csodás alakját, meg a köztéri szobrokat, meg akármit. Többet akartam rá, de csak elvetélt rongyok lettek. Ezért döntöttem a gyapjú mellett.

A két karodban ringatózás - a szerelem - és a halál közti párhuzamot azzal a fehér fénnyel próbáltam előhozni, ami a szerelem nagy pillanatait megelőzi, és ami állítólag a halálhoz közeledve megjelenik.

Alul a piros a két ember egymásba fonódásának jelképe, felül a fehér fény, a halál.

Mentségemre szóljon, hogy az a könnyedség, ami a versre jellemző, itt megvan, mert az egész nincs két deka.

"... a halálon, mint egy álmon, átesem."

Szóval a szokásos folyamat zajlott, gondolom, nektek nem kell magyarázni.

Versolvasás, tipródás, rajzolás, olvasás, tipródás, rajzolás. Ahogy szokott lenni.

A végeredmény (sokadik) ez lett:

A lényeget az utolsó két sorban láttam, fel is karistoltam a rajz aljára, végül ez nem került fel a műre, hanem valami más. (Aki megfejti, mik azok az izék, pirospontban részesülnek.)

Próbáltam a színekkel, a tűzéssel, a formákkal jelezni a metafórákat, érzékeltetni a reményt a pokolban. Ezért a pár kiemelkedik az alapból, hogxy méginkább elkülönüljön a környezetétől.

Végül komorabb lett, mint vártam, de nem bánom. Ez nem volt egy vidám feladvány. De nagyon örültem neki.

Itt a végeredmény:

A sárgán van egy kis organza, hogy jobb legyen a fény. Amúgy technikailag megint a rag.fátyol, a sajátfestésű anyagaim, a vastag tűzőcérna és az én kis Aurórám közreműködtek.

Kis közeli a szokásos kedvenc öltéssemmel. :)

Nem ijeszt majd

Az első gondolatom ennél a versnél ez volt:Jaj,csak ezt ne!Bármennyire szeretem,vagy épp ezért,én ezt nem tudom,nem szeretném,nem akarom megvarrni...Jó sokáig küzdöttem vele és ellene.Majd érte.Mert a belső sikoly ellenére egy idő után már akartam.Nagyon is,csak nem ment.Tudtam,hogy mit akarok,azt is,hogy mit nem(inkább sejtetni,mintsem ábrázolni),de sehogy sem akart összeállni.Megnéztem egy csomó festményt,semmi...
Aztán megláttam egy szobrot. Innen már el tudtam indulni.Valamiért nem akaródzott a teljes képet megtűzni,fodrosodik is szépen,bár nem annyira,ahogy a képről látszik...
Nagyon messze van attól,amit akartam,de két dolgot talán sikerült belevinnem:sok balsejtelmet és kevéske reményt.

Két karodban Dixikétől

A második foltvers: Két karodban, számomra nem egy erotikus vers és nem egyszerűen az „ölelkezésről” szól.

Radnóti 1940-től kisebb nagyobb megszakitással munkaszolgálatos volt, ezt a verset 1944-ben a Bori melletti munkatáborban irta, ahol minden napját a halál árnyékában élte meg.Ez a vers is /valószinű/ a pillanatnyi túlélést segitette azzal, hogy imádott feleségére Fannira gondolva irta:

„ Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem

Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem”

Úgy éreztem, hogy a versnek ebben a két mondatában van a lényeg, ezt szerettem volna ábrázolni, nem tudom sikerült-e.

A kivitelezés: festett kékre fennt , tüllel, egy halál utáni helyet próbáltam kivitelezni, balra organzával letakarva a a szörnyű világ, a két alakot a neten találtam, fotós technikával anyagra másoltam, a fejszerű valami véletlenül sikerült de igy hagytam, nem igazitottam ki, hátha másnak is ábrázol valamit.

Kétkarodban - Elizanikó

Ebben a fordulóban nem éreztem azt a feszültséget ( néha már-már pánikot) , mint az elmúlt fordulók némelyikében. ( ide veszem a Kultúraquiltes fordulókat is) Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy amikor olvastam a verset, kb 1-2 nappal később leltem rá 2 képre is, amiket pont megfelelőnek találtam. Biztos voltam benne, hogy ezek közül az egyiket fogom felhasználni. Ezek hímzésmintafájlok:

Mind a kettő nagyon tetszett, de dönteni kellett.

Ez úgy működik- ha valaki nem tudná -, hogy rátöltöm a gépre, és az kivarrja nekem.Miután előkészítettem a textilt a műveletre. Varrás közben a megfelelő cérnát cserélgetem a megfelelő időben.

De ez így nagyon kényelmes megoldás lett volna. Miután kihímeztem a mintát egy textilre, akkor leterítettem egy barnás-zöldes festett anyagommal, fogtam az antracit Shiva krétámat, és elkezdtem satírozni, hogy a hímzés domborulata átmásolódjon a textilemre. Ezért is döntöttem ez mellett a kép mellett, mert a technika ezzel volt megoldható. Így már volt belőle 2 példányom : egy hímzett, és egy Shiva krétával satírozott. A hímzettet eltettem, majd használom valamihez, továbbiakban a krétázottat használtam.

Még mindig túl egyszerűnek tartottam, és úgy éreztem valami még hiányzik róla. Bele akartam vinni a képbe azt is, hogy itt nem egy felhőtlen szerelemről van szó.

A két alak körül húzogattam még vonalakat , meg satírozgattam is egy kicsikét. Ezek jelképezik a körülöttük lévő komor világot.

Ezután megtűztem. A sok matatástól lejött a shíva kréta fényessége, ezért utána újra kentem még rá egy kis pasztát. Ettől lettek a vonalak kicsit fénylőek.

Az ölelés (Szizsu)

Elöször a kép háta:

Érzelmet, érzést, néha megélni sem könnyű, de megvarrni.......?  Próbáltam a vers hangulatát idézni.

A technika egyszerű: a három réteg, fedlapra rávarrva a festett fa, ( ez, egy cellulóz anyag könnyen festhető, és varrható) és egy kis piros selyem, utána a tűzés ....... A hátlapon azért a vers, hogy ne kelljen magyarázni az előlapot.

és utána az eleje:

Pieta - Ildi

Gondolom, Ti is azt mondjátok, baromi nehéz volt a feladat. Sokat fontolgattam a verset, rajzolgattam mindenféle "karokat", de semmi se tetszett. Ráadásul nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ne csak a verset jelenítsem meg, hanem Radnóti életét. Sőt már a legelején bevillant nekem a Pieta szobor.
Aztán amikor a múlt hét elején még mindig nem tartottam sehol, elkezdtem keresni, milyen más (már Michelangelón kívül) Pieta-intepretáció van, és megtaláltam Luis de Morales, XVI. századi spanyol munkáját. Bár szegény Jézusnak kicsit gréco-i feje van, de az egész kép és kompozíció nagyon tetszett. Csak annyit módosítottam, hogy Máriát megfiatalítottam.
A fényképen Radnóti 23 éves. Photoshoppal kivágtam a fejét, kicsit korrigáltam, hogy a bal oldala ne legyen annyira világos, plusz még egy kis rózsaszínes stichet adtam neki.
A technikai részletekről nem sokat kell mondanom: ragaszt és tűz.

Karjaidban...

szeretettel, szerelemmel, féltéssel, szorongással.
Nem egy színes, vidám kép. Az előlap egy darab, szürke foltos-festett fehér anyag. A részleteket a gépi és kézi tűzés adja. Így készen egyszerűnek, pikk-pakknak tűnik,( mi az a néhány öltés?!), de több időm van benne, mint amennyinek tűnik.

Másik nárciszok

Ez volt a másik képem a Gilda Baron-féle technikával.

Sietségnek semmi haszna

A nagy rohanásban ide töltöttem fel a saját blogomra szánt cikket.Akkor is megjelenik a bloglistákban,ha már kitöröltem.
A nyomaimat akarom eltüntetni ezzel a bejegyzéssel.S ha már itt vagyok,mutatok egy ötletesen és mívesen megvarrt ölelést Glenda Richardsontól.Milyen kár,hogy nem én varrtam ...

Egy megkésett magyarázat Zsuzsuci nárciszaihoz.

Bocsánat, lányok, több mindenért. Főképpen azért, hogy ilyen nehezen fogtam fel, hogyan tudok belépni és bejegyzést írni.
A másik, amiért elnézést kérek, ahogyan született a képem.
Kb 2 éve ki akartam próbálni ezt az applikálásos-gépihimzéses technikát, és követtem egy könyvből a leírást, megcsináltam ugyanazt a képet, amit ott közöltek. Egy virágoskertet, amiben sok nárcisz van, de egyéb virágok is, egy kerítés előtt.Én ezt a munkámat az elkészülése óta nem tudom megszeretni,elfogadni, talán a másolás miatt.
Most jött ez a nárciszos vers, ami nagyon ellentétes volt az én mostani hangulatommal és ezért nem igazán ihletett meg. Az a "frappáns" ötletem támadt, hogy végre szétdarabolva azt a régi képet, valami elfogadhatót hozok ki belőle. Amikor a méret rendben volt, nagyon színesnek találtam. Letakartam egy szürke organzával és körbeszegtem. Minden oda nem illő dologra ez a magyarázat. Ilyen prózai.
Bocsánat, de olyan nagy bánatom van mostanában, hogy kivitte belőlem a kreativitást.
Köszönöm, ha elnézitek ezt most nekem.
Üdv:Zsuzsa

Rongyaim közt...

Rongyaim közt üldögélek

csendesen

Rongyaim közt az ihletet

mindhiába

keresem

Óh Radnóti mártír költő

nem volt elég a halál?

Polyák Ildi a versquilter

poémádra rátalál.

Mi meg ülünk

üres aggyal

Nem tudhattuk hogy mi vár

a szerelmet

ánégyesben,

varrógéppel?

Na ne már!

Egy új vers nekünk

Ilyenkor "szoktam" mindenkinek megköszönni a munkáját, és most se szakítanék ezzel a hagyománnyal. Úgy látom, sokat vergődtünk azzal, hogyan is lehet egy ilyen mini-darabban megjeleníteni egy gondolatot, egy hangulatot, egy érzést.
Persze most is sokat gondolkodtam, mi legyen a következő vers. Volt mindenféle választási szempontom, de aztán egyszer csak - lehet, hogy megint Zsuzsit sétáltattam - befészkelte magát egy vers az agyamba, amit azóta sem tudtam "felülírni". Túl azon, hogy a kedvenceim közé tartozik a vers, szerzőjét az egyik legnagyobb magyar költőnek tartom, az idén még évfordulója is van: 100 éve született (és már 65 éve halott).

Radnóti Miklós
Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Ugye, Ti is szeretitek? Akkor hajrá, próbáljunk meg ebből csinálni valamit december 1-ig!

Itt van a "hivatalos" (értsd könyben megjelent) angol fordítása (Zs. Ozsvárt és F. Turner) külföldi látogatóink számára.

IN YOUR ARMS
In your arms I'm rocking, rocking,
hushaby;
In my arms you're rocking, rocking,
lullaby.
In your arms I am a boychild,
quieting;
In my arms you are a girlchild,
listening.
In your arms you hold me tightly
when I'm scared;
when my arms can hold you tightly,
I'm not scared.
When you're holding me, not even
death's huge hushaby
can frighten me.
In your arms through death as dreaming
I will fall so
dreamingly.

Arany nárciszok

"Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák...."

Végre sikerült összekötni a számítógépet a fényképezőgéppel, persze mindig ilyenkor van valami gond. Nem szerettem volna fényképszerű képet varrni, mert az első versszakból ragadtam ki a nárciszok nagy tömegét, ahogy csillognak, sárgán virítanak.
Ezért a konfetti technikát választottam: fogtam egy saját festésű zöld damasztot, rádobáltam a felaprított sárga darabokat, majd erre jött egy darab organza, kicsit halvány zöldes-sárgás átmenettel. Végül letűztem: először színátmenetes Mettler cérnával kezdtem, de valamiért mostanában ezt nem szereti a gépem, egy idő után alul nagy hurkokat csinált, fejtés, majd sima narancssárga cérnával tűztem tovább, ezt vitte szépen. A felső zöld részen pedig aranyszállal tűztem.
Talán a kép nem is adja vissza az organza csillogását. Egyébként van egy másik kép talonban, másik technikával, lehet, hogy még cserélek.

Nárciszok Zsuzsuci módra

Zsuzsa sajnos nem tud bejegyzést írni a blogra, Ildivel megbeszélik a részleteket, addig is felteszem helyette a képet.

Mielőtt elalszol

Gerda végre alszik :-)

Egy versnél számomra nem is a konkrét, betű szerinti szöveg a fontos, hanem az érzet, amit kelt bennem. A legérdekesebb az első benyomás, kép, ami fölvillan.

Ezen a nyomon próbáltam elindulni a varrásnál is.
Az utolsó bekezdésre mozdultam rá:

"mert ha merengő éjeken

lelkem most önmagába néz,

gyakran kigyúl belső szemem,

mely a magány áldása,

és megint veletek lobogok,

táncoló tűzliliomok."

Az elalvás előtti pillanatok villantak be, amikor már mozdulni sem bírsz, és úgy húz az álom, mint egy fekete örvény vagy alagút, de a nárciszok (mert azért azt nehezen emésztettem meg h. ekkora a költői szabadság) ott kavarognak benne.

A tervezésben sokat segített egy videó, amit a fiam nézett egyik este. A zürichi reptérre vivő metró elejéből kamerázták végig az utat 2 megálló között.

http://www.youtube.com/watch?v=nz721lszO9c

Ebből lett aztán egy zseníliaörvény, punchingolt nárciszokkal:

Kicsit feketébbre szerettem volna a közepét, több kellett volna belőle alá. A virágokhoz felfektettem egy réteg gyapjút a kefére, és addig döfködtem hol egyik hol másik oldaláról, amíg összeállt, aztán kivágtam őket ollóval. A széle azokon az oldalakon, ahol nem szálirányban futott a vagdalék nyúlt és hullámosodott, lehet h. elferdepántozom, bár elvileg ez a fajta szegés a képeknél jobban tetszik, de itt nagyon csúf lett a teteje és jobb széle.

Elhatároztam, h. minden verses képre ráillesztem valahová a költőt és a címet.

Táncoló tűzliliomok agibotól

Sokáig gondolkodtam, hogy mit is varrjak. Tűzliliomot, vagy nárciszt. Mindkettő közel állt hozzám. Végül az döntött, hogy egyikhez sem volt anyagom, így mindenképpen festenem kellett.
Fogtam egy nagy darab pamutszatént és egyik felét sárgára, másikat narancsosra festettem. Közbe-közbe egy csipetnyi zöldet is lötyköltem.
A narancsos oldalába szerettem bele, tehát maradt a tűzliliom megvarrása.

A virágokat gépi trapuntoval varázsoltam az alapra. Itt a munka hátoldala látszik bélelés, hátlapozás előtt. Miután azzal is megvoltam, következett a háttér tűzése. Egy kicsit lebegő, hullámzó hatást szerettem volna elérni. (Ezért nincs levele és szára sem a virágoknak.) Talán sikerült.
Legvégül néhány szem gyöngyöt és fonalat varrtam fel porzók gyanánt.

Tóparti látomás

Nem a konkrét virágot mintáztam meg. Végig a visszaemlékezés volt bennem, egy hangulatra, egy agyamba égett képre. Valahogy az éjszakát is bele akartam vinni, mert ez a kép bennem valahogy éjszakai volt. Próbáltam elszakadni a realizmustól, egyszer (talán Thaiföldi munkámnál) írta Ildi, hogy absztraktnak túl reális, realistának túl absztrakt.

Nem tudom, sikerült-e.

A techika a nálam szokásos, ragasztófátylas összeillesztés - most tűzés nélkül.
Barna organza került rá (lehet, hogy a narancs mégis jobb lett volna.....). Lehet, hogy a keret is lehetett volna kisebb.

Fotót majd még napfénynél is próbálok.

Táncoló arany nárciszok

Amikor ezt a verset olvastam, eszembejutotott Frieda Anderson nárciszos képe. Már régóta szerettem volna megvarrni.
Tudom, hogy ez nem egy eredeti ötlet, de nagyon jólesett megvarrni. A vershez pedig szerintem pont passzol. Táncolnak a tónál .

Klasszikusra vettem a formát,...

... az én táncosnőm egy századforulós balerína.

Az a helyzet, bármennyire is mást akartam csinálni, ez a kép mindig nyomult, végül beadtam a derekam. Sajnos semmilyen formájában nem tudok ellenállni a szecesszió, art deco, art novo - vagy bárhogy is hívják Ámerikában (valamilyen craft, de nem jut eszembe) - látványának.

Így az én nárciszom egy klasszikus balettra ropja az éjkék tó körül. :)

Technikailag nem egy hűha.

A kék alapra felragasztottam az elemeket, majd alátrapuntóztam a virágot. Ezek után jött a második flíz, plusz egy táskamerevítő, majd a vonalakat újra áttűztem az egyik kedvenc varratommal (157-es). Sajnos nem lett elég szabályos, mert egy vastag, gomblyukvarró cérnát választottam, az Auróra meg nagyon utálta, folyton szaggatta. :)

Az összes felhasznált anyag saját festés.

Végül is, ahhoz képest, hogy boutis-zni akartam, nem lett egy nagy szám, de ahhoz képest, hogy első, és rengeteget melóztam vele, nekem tetszik. :)

(a fotó béna, majd csinálok újat szombaton.)

Nekem liliom Szabó Lőrinc fordításában

" Néztem,- néztem,- nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép; "

Röviden arról, hogy hogyan készült; A fekete anyagra fektettem a saját festésű narancssárgát, majd a minta szerint lyukakat vágtam a sárgába. Rátettem a zöld bimbókat, és egyenes varrással megvarrtam. Shivával próbáltam egy kis napfényt hozzáadni, végül letűztem.

Most már látszik ;-)

Szeretem együtt a sárga és zöld szín, szinte minden árnyalatát, így adta magát, hogy nárciszt választok. Az is hamar eldőlt, hogy nem felismerhető virágot ( ez sikerült, én káposztának látom ), hanem a színek kavargását szeretném megjeleníteni, ahogy a félig lezárt szemünkkel érzékelnénk a virágok tömegét.

Fogtam a két festett anyagomat, egymásnak háttal kétoldalas ragsztóval összevasaltam. ezután csíkokra vágtam, majd bevagdaltam az egyik oldaláról. Ezen a ponton, kicsit crazy-sen felvarrtam ezeket a csíkokat egy kedvencem zöld anyagra, mindig kihajtogatva őket, meg is tupíroztam. Végül szatén és organza szallagokkal bolondítottam.

A végeredménnyel egészen adig meg voltam elégedve, amíg el nem kezdtem fotózni, ekkor ugyanis lelepleződött, hogy ez egy k...

De a színe szép, csak nem látszik.

Tűzliliom

remélem látszik ami a képen van, később ha több időm lesz, nyakonöntöm egy kis tószttal :)

Márta néni szenvedelmes virágai.

Mióta Ildi feltette a kiírást a nárciszokhoz, ez a kép van a számítógépemen, hogy mindig lássam. Ezt akartam, és tele voltam elképzelésekkel. Hogy a víz tűkröződéshez hogy fogom az angelinát és a fátyolvetexet apróra vágva ráelegyíteni, és milyen szalaghímzés lesz, meg miket hogy fogok rábuherálni.


Aztán elkezdtem. Naná hogy a háttérnek megfelelő anyagomra nem lehetett szalaghímzést csinálni. De semmilyet se nagyon, mert nem akartam, hogy hullámos legyen, naná hogy az lett, akármit csináltam vele. Maradtam a rávasalásnál, tűzéssel. A fények meg megintcsak nem olyanok lettek, csak éppen hogy valamilyenek, hát buheráltam egy kis csillámport pótléknak. Már csak abban reménykedtem, hogy fotózásnál majd egy kis napfény. Nem. Szél lett, napfény nem. Hát így a kényelmi zónámat nem feszegette, de a kudarctűrő képességemet nagyon.-

Táncoló tűzliliomok

Azt már a legelején eldöntöttem, hogy a tűzliliom /Szabó Lőrinc/ versforditás alapján készitem a quiltem. Az alapot külön festettem, ez volt a legnehezebb, mert nem sikerült többszöri próbálkozás után sem ugy ahogy én szerettem volna. A vers hangulata egy tópartot, öblöt idéz, ahol szinte táncolnak a liliomok, olyan sokan vannak! Ezt próbáltam megvarrni, a virágszirmok selyemszálból vannak, némi himzés kiséretében. A tűzés sajna nem a legszebb, mert a gépem ezen része nem engedelmeskedik mostanában.

nárcisztánc a tejút mentén

Tegnap írtam a blogomban írtam néhány gondolatot, hogy miért éppen nárcisz. Táncolnak az angelinából készült tejút mentén, a kétoldalas ragasztóval rögzített körbevarrt boldog sárga nárciszok.

Dilemma,avagy hogyan lesz a sárga nárciszból tűzliliom ?

Amint látjátok,megakadtam a címbeli kérdésnél.Annyira meg,hogy egyéb elképzeléseimet sutbavetve végül pont a kérdést varrtam meg.Második nekifutásra lett ilyen,az első változatban a hanyatt vágódó kérdőjel két oldalán ott lettek volna a költők is.Csakhogy...mondjuk úgy,hogy képességeim újfent gátat szabtak képzeletemnek. Szabó Lőrincről még könnyű volt árnyképet varrni,viszont Wordsworth-nak valahogy egyetlen arcképe sem akart sziluetté átlényegülni.

Úgyhogy az eredeti varrományomat kíméletlenül szétszabtam,a használható részeket táskamerevítőre ragasztottam ,alája került még egy vékony pamutvlies és a hátlap.
Szabad gépi cikkcakkal hegesztettem össze,ez volt a legjobb az egészben.
S bár a virágaim erősen úgy festenek,mintha holmi SH-blúz hímzett zsebéről nyestem volna le őket,azokat is én varrtam.
Az az aranyszínű dísz,értelemszerűen az aranyló nárciszok oldalán,talán nem volt éppen jó ötlet.Még akár le is bonthatom,de valamiért -tudom,hogy bután hangzik,de mégis-valahogy olyan...Milyennek is ?Igen,korhűnek tűnt.

Örvénylő nárciszok Ilditől

Még mielőtt elmegyek tanítani, gyorsan felteszem, hogy mit csináltam. Ez volt a kiinduló képem - nagytotál képet kerestem.

A Photoshop "örvény" hatásával megforgattam.

Majd megvarrtam...:) Pontosabban - tekintettel a méretre - felragasztgattam és letűzködtem.