2009. december 1., kedd

"... a halálon, mint egy álmon, átesem."

Szóval a szokásos folyamat zajlott, gondolom, nektek nem kell magyarázni.
Versolvasás, tipródás, rajzolás, olvasás, tipródás, rajzolás. Ahogy szokott lenni.
A végeredmény (sokadik) ez lett:



A lényeget az utolsó két sorban láttam, fel is karistoltam a rajz aljára, végül ez nem került fel a műre, hanem valami más. (Aki megfejti, mik azok az izék, pirospontban részesülnek.)

Próbáltam a színekkel, a tűzéssel, a formákkal jelezni a metafórákat, érzékeltetni a reményt a pokolban. Ezért a pár kiemelkedik az alapból, hogxy méginkább elkülönüljön a környezetétől.
Végül komorabb lett, mint vártam, de nem bánom. Ez nem volt egy vidám feladvány. De nagyon örültem neki.

Itt a végeredmény:




A sárgán van egy kis organza, hogy jobb legyen a fény. Amúgy technikailag megint a rag.fátyol, a sajátfestésű anyagaim, a vastag tűzőcérna és az én kis Aurórám közreműködtek.

Kis közeli a szokásos kedvenc öltéssemmel. :)






15 megjegyzés:

Mártamásé írta...

Szuronyok ?

36évi írta...

Küldöm a pirospontot... :)))

Márta néni írta...

A te képed a vers szimmetriáját hozza ki nagyon jól. Ilyen egyszerű vonalakkal is nagyon előjön a lényeg.

Mártamásé írta...

Tartok tőle, hogy aZuram ebben is felismerné...
Nekem tetszik,...csak.

Polyák Ildikó írta...

Nekem olyasmi ez, mint ha egy alagútban ölelkeznének, ahol a végén a fény a halált/a megváltást jelenti.

gubike írta...

Szépek az ívek.

Elizaniko írta...

Nagyon szép, mégis szomorú kép. Jó, hogy a sárga fényt odatetted a háttérbe. Tényleg az olyan reménykeltő.

katafolt írta...

Ez kicsit olyan,mint az enyém,csak sokkal jobb !

Violini írta...

Katafolt, szerintem nem jobb, más. Nekem erről gyertyalángok jutnak eszembe, és a remény nagyon átjön, szép bensőséges.

agibo írta...

Nagyon magányosak. Csak egymásra számíthatnak. Ez jön le nekem a képedről.

Rózsaszín pöttyök írta...

Mártamásé, nem csak az urad...
;-)

Bár a születés és a halál együtt-járnak.

Eleva írta...

Nekem ebben a kompozíció tetszik nagyon.
A kedvenc öltésed pedig szeretném, ha az én kedvencem is lehetne. Hogy csinálod?

szizsu írta...

Ne bánd a komorságát, teljesen a helyén van. A megvalósítás is sikerült. Jó az összkép, no és az összhang az Aurórával.

Milyen vastag tűzőcérna???

dixike12 írta...

Igen nem mindig jó, ha előtte beszélünk ki mit akar, mert tényleg akaratlanul is befolyásolja az embert. Én nem tudtam az alagutat megvarrni neked sikerült. Jó ötlet alul a lándzsák élőben biztos jobban látszik. Szép ez nagyon.

36évi írta...

Na hát nagyon örülök, hogy az összes gondolatomat fegfejtettétek, valóban a sárga az egyszersmind a halál alagútja a végén a fénnyel, másrészt a remény is, hogy ott vége a szenvedésnek.
Azért lógnak ki a háttérből, mert valóban magányosak (főleg ugye Radnóti), de a kapaszkodásuk ad egyfajta biztonságot. Az alja csak fokozza az eljövendő szörnyűséget.

Úgyhogy köszi nektek, hogy látjátok, mit akartam. :)

Szizsu, ez egy békebeli gomblyukvarró cérna, talán még kapható, a múltamból számrazik (most ne kérj NM sámot, dolgozom) :)

Évi!
Úgy emlékszem, a 157-es öltés az Aurórán, háromszor ölt át egy helyen, aztán továbbít. Ezért olyan kontúros, az argentínnál fedeztem fel, azóta nagyon kedvelem.