2009. december 1., kedd

"Két karodban ringatózom csöndesen..." - agibo




Nagyon hamar tudtam, hogy ezt a motívumot fogom megvarrni. (Keresztfiamék esküvői meghívóját díszítette.)
Azt is tudtam, hogy milyen technikát választok majd. Ami miatt szinte az utolsó pillanatban lettem kész, az az volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy milyen színű az ölelés. Őrületbe kergettem a kérdéssel a környezetembe kerülőket. Szinte nem volt két egyforma válasz. Végül nem hallgattam senkire, s maradtam az első gondolatomnál: nekem lila. Azért variáltam annyit, mert igazából nem színem, de valami miatt úgy éreztem ebből a színből kell dolgoznom. (Keresztlányom erősített meg a napokban a színválasztással. Szerinte is lila az ölelés. Pedig ő sem rajong ezért a színért.)
Na szóval, nekiláttam az anyagok kiválasztása után a munkának. Ferdepántot szabtam, bevasaltam 6 mm-esre, s elkezdtem felvarrni az alapra felrajzolt minta alapján. Itt egy kis gubanc kerekedett, mert szerintem nagyon csúnya lett. A kicsi íveket nem tudtam szépen megcsinálni. Kidobtam.
Technikát kellett váltanom. A sötétebb lila anyagra ragasztófátylat vasaltam. Ismét ferdepántot szabtam belőle, csak most 5 mm-eset. Felvasalás után, ennek a felvarrása gyerekjáték volt.
Már csak azt kellett eldöntenem, hogy a hátteret miként tűzzem. Először követtem a minta körvonalait. Hamar kibontottam, mert nem tetszett, így maradt a szimpla kis kukacolás.

A fotó talán kicsit sötétebb, mint az eredeti.

Utólag kiegészítem bejegyzésemet:
 Évitől tudtam meg, hogy a grafika Simon András festőművész alkotása.

13 megjegyzés:

Eleva írta...

Milyen jó rajzot találtál a vershez! Tetszik az egyszerűsége, és milyen kifejező ennek ellenére.

katafolt írta...

Én is csodálkoztam magamon,hogy miért is tettem bele lilát,általában
kerülöm.Te most megmagyaráztad :-)
Olzan ünnepélyes !

Mártamásé írta...

Liládat látva jobb kedvre derülök.
Tökéletes ez a vonal.A kevesebb most is több.

Violini írta...

Igen, olyan jók az ilyen 1-2 vonallal mindent elmondó rajzok!
Nekem ide sem megy a lila, de ez az én bajom, ez a szín nekem sehova sem megy. Szép a tűzés, meg az ívek, minden.

dixike12 írta...

Nekem is tetszik az egyszerűsége, én sosem tudok ilyen "egyszerűen" komponálni jót,pedig ez is mond valamit, és a lila? a témához szerintem jó.

szizsu írta...

Harmónikus a két lila, és nagyon szépen megvarrtad a motívumot. Az ölelést rendben....

Polyák Ildikó írta...

Én sem szeretem a lilát (pontosabban ezt a lilát). Nem tudom, de nekem kicsit "kevés" van a képen: talán a háttérben is vissza kellett volna hozni valamit.

Márta néni írta...

az az egyvonal telitalálat. Talán a fölöttük repülő galamb lehetne valami vészjóslóbb madár.

36évi írta...

Ehhez a vonalhoz kicsit másként viszonyulok, mint általában, tehát nekem tetszik. Azt hiszem, hogy a vershez közelítsen, én ez zord háttérre egy reménykeltő színnel applikáltam volna.
De nagyon ágibós, az tuti. :)


A viszonyomról meg annyit, hogy Simon András festőművész alkotása,
akit onnan ismerünk, hogy a lányom iskolájában kiállított, majd a lányom kinyomozta a címét, írt neki egy levelet, hogy mennyire tetszenek neki a képei, a festő visszaírt, hogy várja a műhelyében, stb, aztán a köv. kiállítására már névre szóló meghívót küldött a festő, és úgy fogadott minket, mint régi barátait. Nagyon jó fej. Nézzétek meg, érdemes: www.simongaleria.hu

agibo írta...

Évi! Köszönöm a linket! :)))

agibo írta...

Ildi és Márta néni. Nem akartam mást láttatni, csak a megnyugtató ölelést. Semmi fenyegető árnyat, vészjósló jövőt.
Lehet, hogy hiba volt, de én csak a vers első felét varrtam meg. A többit nem akartam.

Polyák Ildikó írta...

Félreértettél, Ági. Nem a vészjóslást hiányolom én, hanem valamit még. Fogalmam sincs mit, meg szeretem is az ilyen "vonalas" rajzokat, de mégis üresnek tűnik kicsinyt.

agibo írta...

Most már értem Ildi, hogy mire gondolsz. Bennem is felmerült, hogy ne legyen ilyen üres a háttér. Az alap, amit választottam ezért mintás. Olyan foltoskásan. Amikor viszont rávarrtam a vonalakat, kevésnek tűnt. Gondoltam, majd a tűzés... Hááát, nem igazán telitalálat. Kicsit unalmas.
Írtam, hogy először másképpen csináltam. Olyan burokszerűen szerettem volna megvarrni, de nem tetszett és kibontottam. Végül a biztosra mentem, így lett kukacolt.
Lehet, hogy némi firkálás izgalmasabbá tenné, de nem mertem már hozzányúlni. Pedig ki is próbáltam úgy, hogy a kész munka fölé egy nylonzacskót tettem, s azon firkáltam.