2010. április 19., hétfő

Himnusz az élethez - Ildi

Nagyon, de nagyon szégyellem magam, de csak most jutottam el ideáig. Nem mondom, hogy nem lett volna egy napom erre korábban is, de annyira tele volt a fejem mindennel, hogy egyszerűen nem tudtam korábban ezzel foglalkozni.
A gondolat kb. akkora alakult ki, amikor Ti feltettétek a munkáitokat. Ha meg kell magyarázni, a szögletességből, a rutinból, a megszokásból való kitörést szerettem volna ábrázolni. A mögöttes anyaggal sokat vacakoltam: kevés olyan darab van, ahol két kontrasztos szín van egymás mellett. Nem akartam én pinket (megint), de ez mutatott a legjobban - szerintem.

Most már a Ti munkáitokat is megnézem - eddig nem akartam, nehogy befolyásoljatok.

A tehenes is megvan fejben, meg is csinálom azonnal, nehogy még egyszer szégyenben maradjak.

6 megjegyzés:

Mártamásé írta...

Színét senki el nem kerülheti. :-))
Nagyon kifejezi amit megfogalmaztál.

gubike írta...

Tetszik.
Egyetértek Mártaméséval: pontosan kifejezi, amit megfogalmaztál.

Névtelen írta...

Egyszerűbben, és természetesebben ezt a verset képben nem lehet ábrázolni. A szine majdnem mindegy is, de a szögletes, és az íves közti hatalmas ellentét nagyon hozza a vers mondanivalóját.

Tulajdonképpen egyikük képéről se fog senkinek eszébe jutni ez a Neruda vers, de a Neruda versről nekem ezentúl ez a kép fog eszembe jutni.

Névtelen írta...

egyikünk n-nel

ezkriszti írta...

"Nem akartam én pinket" ... ezen nagyon jót derültem. A Neruda vers felvetését köszönöm. Mindenki elgondolkozhat valamelyik részén, hogyan is áll vele.

Zelnice írta...

Tetszik a hidegebb színből való átmenet a melegebbe!