Már elkészültem a Radnótival, de nem tudtam oda beilleszteni, ahol helyet hagytatok nekem. Talán nem gond, ha ide beszúrom, és valahogy majd a helyére kerül.
Azt olvastam Pomogáts Béla Radnóti Miklós című életrajzában, hogy szívesen töltötte idejét feleségével együtt apósa istenhegyi kertjében, csendben, nyugalomban. A verset 1941. áprilisában írta, amikor már elvitték munkaszolgálatra. Amit megpróbáltam belevarrni a képbe, az egy álom, amelyet Radnóti álmodik, és látja magát Fannival, ahogy üldögélnek a kertben, körülöttük az örvény, a rémisztő valóság. Néhol egy kis zöld, a kert színei, a kék égbolt. A technikában megint az akrillfestéket használtam.
5 megjegyzés:
Igen, bennük van a szeretet, a nyugalom, és az is, hogy mindez csak emlék. Jó megoldás.
Én meg rohanok, hogy lássam, hogy mi van Kozirev elvtárs fürdőszobájában,és kiderül, hogy nem 15-re, hanem 20-ra kell. Eddig mindig 15 -e vagy elseje volt.
Nekem nagyon tetszik a megoldás, és jól választottál szineket is.
A rajzolás neked ilyen jól megy, vagy van valami titok amit nem ismerek?
Remélem, oszlanak a felhők a fejed felöl, és Kozirev elvtárssal is elkészülsz.
Azt hiszem, megérte várnunk. Egy újabb megközelítése a versnek. Tetszik. És a technika is.
Nagyon szép, Trudi, anélkül, hogy érzelgős lenne. A finom kép a komorság közepén.
Köszönöm, ezek szerint sikerült mégis valahogy összehoznom, amit szerettem volna. A rajzról annyit, hogy valamikor tehetséges rajzosnak indultam - lehet, hogy megint neki kellene állni rajzolgatni - ez most úgy készült, hogy a fénykép alapján átrajzoltam textilfilccel a sziluettet kétoldalas vetexre és rávasaltam a molinóra. Ezt a technikához is felírhattam volna, csak már nagyon kapkodtam.
Megjegyzés küldése