.jpg)
A második foltvers: Két karodban, számomra nem egy erotikus vers és nem egyszerűen az „ölelkezésről” szól.
Radnóti 1940-től kisebb nagyobb megszakitással munkaszolgálatos volt, ezt a verset 1944-ben a Bori melletti munkatáborban irta, ahol minden napját a halál árnyékában élte meg.Ez a vers is /valószinű/ a pillanatnyi túlélést segitette azzal, hogy imádott feleségére Fannira gondolva irta:
„ Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem”
Úgy éreztem, hogy a versnek ebben a két mondatában van a lényeg, ezt szerettem volna ábrázolni, nem tudom sikerült-e.
A kivitelezés: festett kékre fennt , tüllel, egy halál utáni helyet próbáltam kivitelezni, balra organzával letakarva a a szörnyű világ, a két alakot a neten találtam, fotós technikával anyagra másoltam, a fejszerű valami véletlenül sikerült de igy hagytam, nem igazitottam ki, hátha másnak is ábrázol valamit.
12 megjegyzés:
Igen, azt ábrázolja, hogy ők még a halálon túl is ölelték egymást.
Elismerésem, nagyon alapos vagy. És szép aprólékosan kidolgozott a munkád. Mint mindig.
Rád ismerni benne.
Talán a túlsó oldalt a koncentrikus körök jobban jelemeznék, mint a sugarak, de üss a számra (kezemre ). :-)
Nagyon érdekes a kompozíció, és nekem az a legizgalmasabb, hogy milyen védtelen az a pár a nagy ismeretlennel szemben.
Fájdalmasan szép,nálam dobogós.
Ez nagyon éteri, tetszik a perspektívája, én látom benne a végtelent.A nap mitől ilyen fényes még a takarás alól is?
Nálam is rendben van. Elgondolkodtat.
Csak ránézek, és tetszik. Látom a verset benne.
Már mindent elmondtak a többiek, de azért ideírom: NEKEM IS TETSZIK! Szépen kivitelezett gondosan tervezett munka.
Nem tudom mitől lett ilyen nagybetűs a beirás??
Éva nálad irtam, hogy igen nem mindig szerencsés beszélni róla mit akarunk, de látod, hogy mennyire más mindkettőnké.
Violini az nem a nap akar lenni, hanem a túlvilág és azért fényes mert metál cérnával van körkörösen tüzve. Nemrégen olvastam, egy könyvet, a halál közeli élményről, és az ujraélesztett emberek egy része igy irja le az utat a kapuig ahonnan viszatértek. Nálam az alagut hiányzik mert nem tudtam igazán kivitelezni, ezért lettek a sugarak.
Te még jól jártál a kibeszéléssel. :o))
Koreánál jártam úgy, hogy fejben már összeállt, hogy mit-s-hogyan fogok megvarrni.
Az Ildinél tartott találkozón elmeséltem, ezzel teljesen leeresztettem, mint egy lufi.
Egyszerűen nem bírtam kivitelezni. Egy porcikám sem volt hajlandó engedelmeskedni. Ezért teljesen új tervet kellett kreálnom. :o))
Milyen érdekes, én ezt a fényt úgy képzelem, hogy nincs közepe, vagyishogy annyira erős a fénye, hogy nem látszik. De ha van közepe ha nincs, ez nagyon szép, hívogató.
Megjegyzés küldése