Az első gondolatom ennél a versnél ez volt:Jaj,csak ezt ne!Bármennyire szeretem,vagy épp ezért,én ezt nem tudom,nem szeretném,nem akarom megvarrni...Jó sokáig küzdöttem vele és ellene.Majd érte.Mert a belső sikoly ellenére egy idő után már akartam.Nagyon is,csak nem ment.Tudtam,hogy mit akarok,azt is,hogy mit nem(inkább sejtetni,mintsem ábrázolni),de sehogy sem akart összeállni.Megnéztem egy csomó festményt,semmi...
Aztán megláttam egy szobrot. Innen már el tudtam indulni.Valamiért nem akaródzott a teljes képet megtűzni,fodrosodik is szépen,bár nem annyira,ahogy a képről látszik...
Nagyon messze van attól,amit akartam,de két dolgot talán sikerült belevinnem:sok balsejtelmet és kevéske reményt.
9 megjegyzés:
Talán az ad egy kis reményt, hogy a feketével elválasztott rész mintha bura alatt lene.
Na, pont ez jutott nekem is eszembe, hogy egy búrával kizárják a külvilágot, bármi történhet odakint.
Nekem is egyértelműen búra, és ez nagyon jó ötlet. Egy picit zavar engem a kék-rózsaszín háttér, de tulajdonképpen érhető.
Ez nagyon Katafolt-os. A monitoron csak a kép felső fele látszott, és rögtön tudtam, hogy a tiedet látom !
Szép, kifejező.
Én nem rózsaszínnek látom, hanem vörösesnek, és ez olyan mintha a háború pokla állna a háta mögött. A kék nyugodt szín, ebben a női erőtérben a férfi elfelejtheti mi várja kint a világban. A búrát észre sem vettem, annyira tetszett a 2 szín játéka.
És azt is sikerült belevinned, hogy ez a két alak összetartozik, de nagyon!
Jó a bejegyzés címe! Ez az a bizonyos búra amiről már írtak a többiek is, az nagyon jó. Igen! ez jön át a képből. Jól sikerült.
A színek nálam kék és rózsaszín, talán élőben másképp látszik.
Nagyon jó ez is, csak ha algutat akartál / csak gondolom/ akkor egy kis fény kellett volna a háttérben valahol, különben szép a munka.
Nem akartam alagutat :-).
A rózsaszín meg inkább olyan piszkos-kopott árnyalat,mint amikor kimosol egy vérfoltot,de nyoma marad...
Megjegyzés küldése