2010. március 15., hétfő


Nem volt sem nehéz, sem könnyű ez a feladat, a kivitelezés adott némi gondot. A szinek világával akartam megoldani, de nem tünt igazán megvalósithatónak, azért mégis ugy gondoltam, hogy a szürke mint alapszin lesz a legjobb, ugyanis a szürke: a csönd, az időtlenség, hamu köd, szomorúság, melankólia , fásultság, a test halála hétköznapiság stb jelképe a szinvilád magyarázata szerint. Ez illik a vers első részére.A sárga az életöröm, fény, önmegvalósitás jelképe, ezért vannak a sárga utak, egy kivezető ut van a a lélek győzelme felé a fény felé. Igy született meg a vers ábrázolása.

7 megjegyzés:

katafolt írta...

Ma minden tippemmel melléfogok.Azt gondoltam,ez Agiboé...

szizsu írta...

Merész a vonalvezetés, érdekes megközelítése a versnek, olyan művészi.

btrudy írta...

Olyan művészi, amilyet én is szerettem volna, de nem jött össze. Kifejező.

36évi írta...

Nagyon kifejező, az az arc nagyon üt.

Violini írta...

Hát bizony nem kis lelkierő kell hozzá, hogy az ember legyőzze önmagát, és új utakra lépjen.
Most, hogy a többedik munkát nézem, azt hiszem varrnom kell egy pozitív üzenetű képet is. Amolyan mágia gyanánt.

Zsuzsuci írta...

Nagyon érdekes, mutatós, művészi!

Mártamásé írta...

Először én is ilyesmit terveltem, szürke alapon elágazó utak és a táj színe élesen változik, deletettem róla, hogy csicsa lenne.
Te megtaláltad a jó megvalósítást.