2009. december 6., vasárnap

Egy új vers január 20-ára

Egy újabb verset "abszolváltunk". Amennyire nehéznek tartottam a verset (mármint textil-ügyileg), már megint megleptetek a fantáziátok szárnyalásával, az ötleteitekkel és persze a kivitelezéssel. Katafolt írta, hogy azt hitte, 15 ölelést fog látni - én azért bíztam magunkban, hogy ennél többre vagyunk képesek. És lőn, tényleg annyi különböző értelmezést szültünk, ahányan vagyunk.
És akkor jöjjön az új vers. Nagyon nem kommentálnám - talán csak annyit, hogy én kimondottan kedvelem a szerzőjét, és őszintén sajnálom, hogy ebben az országban a nemzetisége határozza meg a megítélését. A vers tördelését nem tudom reprodukálni - javaslom, keressetek rá a Google-ban.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba

Proletár vagyok.

Mindent megmondtam ezzel.

Éltem,

ahogy anyám világra vétkezett.

És lám,

új lakást

adott ma reggel

nekem

a Munkáslakásépítő

Szövetkezet.

Szélessége - ilyen!

Magassága -

olyan!

Szellős,

világos

és meleg.

Minden szobája jó,

de a legjobban

nekem

ez

tetszett meg!

A hold

sugaránál ragyogóbb!

Kánaánnál

sokkal több üdvöt ád,

mi ez -

de mit is gagyogok, -

ez a

fürdőszoba, a fürdőkád.

Kinyílik az egyik csap,

kezedre - hideg víz csap.

Másik csapot csavarod,

ujjad rögtön elkapod.

Hideg vízzel

mosd a

tested,

vagy forróval -

bőröd piszkát.

Egyik

csapra "H" van festve

másik csapról -

"M"

sandít rád.

Hazajössz fáradtan,

minden jaj de vacak.

Nem ízlik a leves,

s a bugyborgó csája,

de belépsz a kádba -

s még a halott is felkacag

ennek a

hullámzó víznek a csiklandozására.

Mintha

a szocializmus lenne vendéglátód,

az élvezettől -

elakad a szusz.

A blúzod - lehúzod,

nadrágod lerántod,

kézbe a szappant

és...

zsuppsz!

Mosakszol,

mint akinek

nincsen egyéb dolga.

Hosszan...

szóval addig,

ameddig csak jó.

A fürdőszobában

egyszerre csak itt van

a nyár és a Volga.

Csak halak nem úsznak,

s nincs gőzhajó.

Lehet akár

tízesztendős

piszok a karon,

lemorzsolódik,

mint a nyírfaháncs,

akár a kéreg,

válik le a korom,

leszedi a szappan a nyavalyást.

Párázik a bőröd,

piros lesz, mint a rák.

Na most -

csavarj csak egyet:

finom,

hűvös esőjét

záporozza rád

a százlyukú vasfelleg.

Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!

Rossz kedved

nyakát

kitekered:

paskolja búbod,

s nyakadra zuhanva

a két lapocka

közötti vályún lepereg.

Nedves

tested

bepakolod

bolyhos-prémes,

nagy törülközőbe.

Hogy száraz lábbal lépj ki

a kádból,

talpad alatt

rugalmasan nyúlik el

a parafa-szőnyeg.

A tükörhöz lépsz most, -

ott lóg a falon,

tiszta inget húzol

s elgondolod:

hogy szó, ami szó,

bizony finom dolog

ez a

szocialista

szovjethatalom.



14 megjegyzés:

katafolt írta...

De jó :-D,millió éve nem olvastam már Majakovszkijt.Jó játék lesz !

agibo írta...

Nagyon jó! :D
Miket fogunk mi itt alakítani?!

szizsu írta...

Jó a költő, jó a vers, de mit fogok varrni??? A kérdés persze költői!
Még egy párszor meghallgatom Hofival is, csak a jólmegértés miatt:))

Mártamásé írta...

Ezt nem lehet nonfiguratívra venni. :-))
Nekem karikatúra lett azonnal, tartok tőle, hogy kénytelen leszek rajzolni, de nagyon tetszik .

dixike12 írta...

Majakovszkijt gimnazista koromban kellett olvasni meg kell mondanom nem szerettem nagyon nem, azután legközelebb valamikor Hofi előadásában láttam a Mikroszkópon az Iván Kozirev paródiát, ugy emlékszem az nagyon tetszett, bár Majakovszkijhoz semmi köze nem volt, de most ugy emlékeimben vicces az egész, ugyhogy ebből nálam is valami karikatúra féle lesz, bár egyenlőre fogalmam sincs miféle, de nem komoly az biztos.

Eleva írta...

Hát igen, ez megint teljesen más. Ildi, hogy találsz rá egy versre? Biztos van több is lehetőségként, mi az, ami miatt végül téma lesz?

Névtelen írta...

Na erről azért lehet képet is kigondolni. A keresztfiam mesélhetne az érzésről. Érettségi után kiment Franciaországba a barátjával két hétre, első nap ellopták a pénzüket, de nem jöttek haza, voltak ahogy tudtak, aztán itthon egy hétig naponta háromszor fürdött. Mint a vasöntő elvtárs.

Zelnice írta...

Hát ez olyan vicces is meg szívfacsaró is, biztosan sokféle értelmezés lesz,alig várom a végkifejletet, meg az addig vezető utat :-)

Polyák Ildikó írta...

Éva! A választásban két dolog befolyásol: a téma (most valami humorosat vagy humorosan is értelmezhetőt akartam) és a költő. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy szeptember óta egy vagon verset újraolvastam, és rá kellett jönnöm, hogy a kedvenceim mind "szomorúak", "depressziósak" stb. Olyan költőt akartam, aki ismert, de még sem igazán. Csak javasolni tudom nektek, hogy olvassatok Majakovszkijt! Zseniális, sohasem volt a kommunista párt tagja, ja és, (ő is) öngyilkos lett (de tényleg!) 37 évesen.

Mártamásé írta...

Lehet, hogy ő is hallotta , hogy az ember 37 évesen van teljesítőképessége csúcsán, amit addig nem ért el arra már nincs sok esélye. (37 évesen ismertem meg a férjemet, lehet, hogy ez volt életem legnagyobb teljesítménye ?:-)) )

Névtelen írta...

Na jól nézünk ki. Mehetünk kollektíve a falnak a kis ötven hatvan éveinkkel. Bevallom, még nem bántam meg, hogy nem lettem 37 évesen öngyilkos.

Névtelen írta...

Érdekes... A szomszéd bácsi 80 évesen tanulta meg a számítógép használatát, 85 évesen kiállítása nyílt a számítógépes festményeiből. Ez elég messze van a 37 évtől...

Mártamásé írta...

Kati
Az ilyen példák jól jönnek, reménnyel töltik el az embert.
Azért én sem veszem olyan komolyan ( lásd :-) ),főleg mentegetőzésre kapom elő.

Balázsik Gábor írta...

Érdekes, én úgy tudtam, hogy 37,9726487165917658757 évesen. ;-)