És akkor jöjjön az új vers. Nagyon nem kommentálnám - talán csak annyit, hogy én kimondottan kedvelem a szerzőjét, és őszintén sajnálom, hogy ebben az országban a nemzetisége határozza meg a megítélését. A vers tördelését nem tudom reprodukálni - javaslom, keressetek rá a Google-ban.
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba
Proletár vagyok.
Mindent megmondtam ezzel.
Éltem,
ahogy anyám világra vétkezett.
És lám,
új lakást
adott ma reggel
nekem
a Munkáslakásépítő
Szövetkezet.
Szélessége - ilyen!
Magassága -
olyan!
Szellős,
világos
és meleg.
Minden szobája jó,
de a legjobban
nekem
ez
tetszett meg!
A hold
sugaránál ragyogóbb!
Kánaánnál
sokkal több üdvöt ád,
mi ez -
de mit is gagyogok, -
ez a
fürdőszoba, a fürdőkád.
Kinyílik az egyik csap,
kezedre - hideg víz csap.
Másik csapot csavarod,
ujjad rögtön elkapod.
Hideg vízzel
mosd a
tested,
vagy forróval -
bőröd piszkát.
Egyik
csapra "H" van festve
másik csapról -
"M"
sandít rád.
Hazajössz fáradtan,
minden jaj de vacak.
Nem ízlik a leves,
s a bugyborgó csája,
de belépsz a kádba -
s még a halott is felkacag
ennek a
hullámzó víznek a csiklandozására.
Mintha
a szocializmus lenne vendéglátód,
az élvezettől -
elakad a szusz.
A blúzod - lehúzod,
nadrágod lerántod,
kézbe a szappant
és...
zsuppsz!
Mosakszol,
mint akinek
nincsen egyéb dolga.
Hosszan...
szóval addig,
ameddig csak jó.
A fürdőszobában
egyszerre csak itt van
a nyár és a Volga.
Csak halak nem úsznak,
s nincs gőzhajó.
Lehet akár
tízesztendős
piszok a karon,
lemorzsolódik,
mint a nyírfaháncs,
akár a kéreg,
válik le a korom,
leszedi a szappan a nyavalyást.
Párázik a bőröd,
piros lesz, mint a rák.
Na most -
csavarj csak egyet:
finom,
hűvös esőjét
záporozza rád
a százlyukú vasfelleg.
Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!
Rossz kedved
nyakát
kitekered:
paskolja búbod,
s nyakadra zuhanva
a két lapocka
közötti vályún lepereg.
Nedves
tested
bepakolod
bolyhos-prémes,
nagy törülközőbe.
Hogy száraz lábbal lépj ki
a kádból,
talpad alatt
rugalmasan nyúlik el
a parafa-szőnyeg.
A tükörhöz lépsz most, -
ott lóg a falon,
tiszta inget húzol
s elgondolod:
hogy szó, ami szó,
bizony finom dolog
ez a
szocialista
szovjethatalom.
14 megjegyzés:
De jó :-D,millió éve nem olvastam már Majakovszkijt.Jó játék lesz !
Nagyon jó! :D
Miket fogunk mi itt alakítani?!
Jó a költő, jó a vers, de mit fogok varrni??? A kérdés persze költői!
Még egy párszor meghallgatom Hofival is, csak a jólmegértés miatt:))
Ezt nem lehet nonfiguratívra venni. :-))
Nekem karikatúra lett azonnal, tartok tőle, hogy kénytelen leszek rajzolni, de nagyon tetszik .
Majakovszkijt gimnazista koromban kellett olvasni meg kell mondanom nem szerettem nagyon nem, azután legközelebb valamikor Hofi előadásában láttam a Mikroszkópon az Iván Kozirev paródiát, ugy emlékszem az nagyon tetszett, bár Majakovszkijhoz semmi köze nem volt, de most ugy emlékeimben vicces az egész, ugyhogy ebből nálam is valami karikatúra féle lesz, bár egyenlőre fogalmam sincs miféle, de nem komoly az biztos.
Hát igen, ez megint teljesen más. Ildi, hogy találsz rá egy versre? Biztos van több is lehetőségként, mi az, ami miatt végül téma lesz?
Na erről azért lehet képet is kigondolni. A keresztfiam mesélhetne az érzésről. Érettségi után kiment Franciaországba a barátjával két hétre, első nap ellopták a pénzüket, de nem jöttek haza, voltak ahogy tudtak, aztán itthon egy hétig naponta háromszor fürdött. Mint a vasöntő elvtárs.
Hát ez olyan vicces is meg szívfacsaró is, biztosan sokféle értelmezés lesz,alig várom a végkifejletet, meg az addig vezető utat :-)
Éva! A választásban két dolog befolyásol: a téma (most valami humorosat vagy humorosan is értelmezhetőt akartam) és a költő. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy szeptember óta egy vagon verset újraolvastam, és rá kellett jönnöm, hogy a kedvenceim mind "szomorúak", "depressziósak" stb. Olyan költőt akartam, aki ismert, de még sem igazán. Csak javasolni tudom nektek, hogy olvassatok Majakovszkijt! Zseniális, sohasem volt a kommunista párt tagja, ja és, (ő is) öngyilkos lett (de tényleg!) 37 évesen.
Lehet, hogy ő is hallotta , hogy az ember 37 évesen van teljesítőképessége csúcsán, amit addig nem ért el arra már nincs sok esélye. (37 évesen ismertem meg a férjemet, lehet, hogy ez volt életem legnagyobb teljesítménye ?:-)) )
Na jól nézünk ki. Mehetünk kollektíve a falnak a kis ötven hatvan éveinkkel. Bevallom, még nem bántam meg, hogy nem lettem 37 évesen öngyilkos.
Érdekes... A szomszéd bácsi 80 évesen tanulta meg a számítógép használatát, 85 évesen kiállítása nyílt a számítógépes festményeiből. Ez elég messze van a 37 évtől...
Kati
Az ilyen példák jól jönnek, reménnyel töltik el az embert.
Azért én sem veszem olyan komolyan ( lásd :-) ),főleg mentegetőzésre kapom elő.
Érdekes, én úgy tudtam, hogy 37,9726487165917658757 évesen. ;-)
Megjegyzés küldése