Lehet, hogy furcsa asszociáció, de láttam valahol ezt a képet, ahol ez a két liba a maga módján ölelkezik. Középen egy szívre emlékeztető üres részt hagyava. Na, engem ez a kép megfogott.
A kivitelezés nehezebb volt, mint gondoltam, mert a nyomtatóm ilyet nem akart nyomtatni.
Rajzoltam. A fejeket aztán tűhimzéssel próbáltam libásra alakítani, a nyakakat pedig egy erre alkalmas, bolyhos fonállal töltöttem ki, aztán még vittem rá egy kis szürke szabadgépit, hogy jobban hasonlítson a tollhoz.
Nincs benne minden, amit szerettem volna, de most ennyire vagyok képes.(Még mindig a költözködés a fő profilom:))
7 megjegyzés:
Libaa ?Azt hittem,hattyú.Láttam én is ilyen képeket,amikor rákerestem az ölelésre.Szép.
Kár, hogy nem lehet közelről megnézni a fotót.
Először én is hattyúnak néztem őket.
Amit írtál címet, ahhoz jó a kép.
Én is hattyúnak gondoltam, és akkor az passzol is a vers gondolatához, igy megvarrva. A liba az nem ugyhogy légyszives nevezd ki hattyunak őket.
Különben szépen van kivitelezve, nekem ez is tetszik.
Ezek abszolút hattyúk (a liba olyan pórias), és nagyon szépnek tartom a szimbolikáját.
Szerintem se nem hattyú, se nem lúd, ezek kéremszépen Konrad Lorenz szürkelúdjai és máris tökléletesen passzol a vershez.
Nekem a verset a prózától az különbözteti meg, hogy a próza szavak egymás után, és kész. A vers is szavak egymás után, de van még egy dimenziója fölötte. Én a fölöttes dimenziót látom itt, csak a szavakat nem.
Hát igen, kicsit messziről jön a dolog, de végülis odaér. :9
Kár, hogy nem látjuk nagyobban (vagy csak én?), a háttérről semmi sem derül ki.
Megjegyzés küldése