2009. december 1., kedd

Ölelés



Lehet, hogy furcsa asszociáció, de láttam valahol ezt a képet, ahol ez a két liba a maga módján ölelkezik. Középen egy szívre emlékeztető üres részt hagyava. Na, engem ez a kép megfogott.


A kivitelezés nehezebb volt, mint gondoltam, mert a nyomtatóm ilyet nem akart nyomtatni.


Rajzoltam. A fejeket aztán tűhimzéssel próbáltam libásra alakítani, a nyakakat pedig egy erre alkalmas, bolyhos fonállal töltöttem ki, aztán még vittem rá egy kis szürke szabadgépit, hogy jobban hasonlítson a tollhoz.


Nincs benne minden, amit szerettem volna, de most ennyire vagyok képes.(Még mindig a költözködés a fő profilom:))




7 megjegyzés:

katafolt írta...

Libaa ?Azt hittem,hattyú.Láttam én is ilyen képeket,amikor rákerestem az ölelésre.Szép.

szizsu írta...

Kár, hogy nem lehet közelről megnézni a fotót.
Először én is hattyúnak néztem őket.
Amit írtál címet, ahhoz jó a kép.

dixike12 írta...

Én is hattyúnak gondoltam, és akkor az passzol is a vers gondolatához, igy megvarrva. A liba az nem ugyhogy légyszives nevezd ki hattyunak őket.
Különben szépen van kivitelezve, nekem ez is tetszik.

Polyák Ildikó írta...

Ezek abszolút hattyúk (a liba olyan pórias), és nagyon szépnek tartom a szimbolikáját.

dióhéj írta...

Szerintem se nem hattyú, se nem lúd, ezek kéremszépen Konrad Lorenz szürkelúdjai és máris tökléletesen passzol a vershez.

Névtelen írta...

Nekem a verset a prózától az különbözteti meg, hogy a próza szavak egymás után, és kész. A vers is szavak egymás után, de van még egy dimenziója fölötte. Én a fölöttes dimenziót látom itt, csak a szavakat nem.

36évi írta...

Hát igen, kicsit messziről jön a dolog, de végülis odaér. :9
Kár, hogy nem látjuk nagyobban (vagy csak én?), a háttérről semmi sem derül ki.