2010. március 16., kedd

Bungee jumping

Sokadik olvasatra sem tudtam versként tekinteni erre a költeményre, eleinte egy fenyegetés, később egy jó tanács, intelem-féle jött ki belőle. Értettem, és persze, rögtön magamra kezdtem vonatkoztatni. Amire jutottam:

Nagyjából ismertek, aki nem annak mondom, hogy nem vagyok egy egyhelyben ülős, mindenjóvanúgyahogyvan típus. Megesz a penész, ha azt érzem, kimaradok valamiből, lemaradok egy érdekes tanfolyamról, egy jó filmről, egy klassz társasági programról.
Mivel a munkám szinte favágás, csak ezek a dolgok éltetnek, na meg persze a családom, ahol szintén alapszabály, hogy ha valamit szeretnél, akkor összehozzuk, hogy részed legyen benne.

Csináltam már sok mindent, van számos kedves hobbim, amivel javítok az életem/tünk minőségén. Jövünk-megyünk télen-nyáron, erős társasági életet élünk, de legújabb szürkeség elleni akciónk lassan már gyógybeutalóért kiált. Együttest alapítottunk.
Képzeljetek magatok elé öt pasit és négy nőt (az egyik pár nőtagja nem hajlik a közös zenélésre), akik mindenféle zenei elő(és utó)képzettség nélkül zenekarrá fejlődtek. Közel egy éve megy ez a játszási, és szerénytelenség nélkül állíthatom, viszonylag több mindent le tudunk már játszani hallgatható formában. :) A stílusról (és a pasik fazonjáról) a munkanevünk árulkodik: Bélpokol.

Na, hogy ezt minek írtam?
Hát csak azért, hogy lássátok, megpróbálok a vers szerint élni, és ha nem megy (mostanában nem megy anyagi okok miatt), akkor egyfolytában tervezem a majdani újabb kitörési pontokat, illetve erősen becsukott szemmel gondolok vissza a szép emlékeimre.

Egyet nem fogok soha a büdös életben kipróbálni, csinálni, pedig nagyon szeretném. Sajnos ehhez nagyon beszari vagyok.
De ez nekem a szabadság a merészség, az éljamának non plusz ultrája, ez pedig a bungee jumping.

Ezt varrtam meg.









A munkáról annyit, hogy az alap egy új kedvtelés eredménye: a borotvahabos festésé, amit nagyon élvezek, és a versnek megfelelően színes, változatos formára alkottam, jelezve az alant ránk váró sokszínű, kavargó élményt.
Az emberke csak jelképes, figurája képviseli azt a szabad szárnyalást, amire vágyunk.
Már az is fenséges érzés lehet, ahogy abban a magasban kitárt karokkal áll. (anyagát arashival készítettem, de nem procionnal, hanem azzal a másikkal, minek nem jut eszembe a neve, Szomor Ágival csináltuk) .
A tűzéssel csak a mintázatot emeltem ki.







12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igen Éva, ez erről szól. Éljenek az ÉLŐK!!!!
Csak tudnám mi az a borotvahabos festés.

Trudi írta...

Nagy ötlet, persze talán még a gumikötél is jöhetett volna... Mi az a borotvahabos festés? Amit az életedről írtál nagyon tetszik, mivel az én munkám is favágás, lehet, hogy követnem kellene a példádat, mert én inkább hajlamos vagyok a begubózásra, ami persze nem jó.

36évi írta...

Most tanultam, páran az itteniek közül ismerik.
kifújod a borotvahabot egy kb. 1-2 cm-s rétegben, rálocsolod, spricceled a textilfestéket (csak a direktfesték jó), aztán fgpiszkával, ritka fésűvel mintázod, márványozod. Rá a textil, kis várás, majd vasalás.
Mitn a papírmárványozás, meg az, amit Terikével csináltunk tapétragasztóval. Csak sokkal jobb. A hab csodásan megtartja a festéket.

katafolt írta...

Érdekes lett,és jól visszaadja a szöveg hangulatát !

Már vagy egy éve feltettem a blogomra egy ilyen habos linket,de még nem próbáltam ki:

http://www.youtube.com/watch?v=VJaFykdSL8A&feature=related

szizsu írta...

A vers benne van, a magyarázatot is értem és a munka is tetszik, igazán jó volt olvasni és drukkolok nektek, hogy minden sikerüljön.

Zelnice írta...

Évi, én most olyan jót röhögtem (elképzeltem ezt a Bélpokol-dolgot, tuti jól szórakoztok!), és annyira irigyelnivaló ez a nyitottság!
A kép is nagyon tetszik, a színes fuvallatok meg az ugrás mint a szabadság szimbóluma...
DE: soha ne mondd, hogy soha, ez is alapszabály :-)
Gondolj Lacira és az oroszlánra ;-)

Névtelen írta...

Kipróbáltam a borotvahabos festést, volt némi nehézség, mert gélek voltak itthon, meg egy igen öreg hab, de megoldottam azzal.

Mond drága milyen hangszeren játszol? Én a fésűre rakott selyempapír virtuóza vagyok.

Zsuzsuci írta...

Itt a búbánatnak nyoma sincs, csak az életszeretetnek, ahogy benned is.Nagyon jó.

Eleva írta...

Jó pillanatképet találtál. Tényleg erről szól a vers. A zenekar pedig meghallgatás nélkül már így tetszik..

dixike12 írta...

Érdekes a megközelitése a versnek, de az életöröm benne van.

36évi írta...

Kösz, lányok, így van, én ekkor sem tudok a rossz felér gondolni. :) Bár pozitív gondolkodásúnak vallom magam, épp ezért nyomaszt talán jobban a gond. De mondogatom magamnak, hogy innen csak jobb lehet. :)

Mártanéni, én a hangszálaimon, nem nagy sikerrel. Mondjuk, a többiek szertik, az pont elég. Lehet, hogy mégis meg kéne próbálnom azt a fésűt?
Az uram dobol, van három gitáros, egy billentyűs, a csajok vernyognak ... :) És dicsekszem kicsit, van már három saját számunk is, az egyik már szöveggel is bír. :)))

Mártamásé írta...

A borotvahabos festés nagyon kerülget meg kellene végre próbálni, mert az összes ilyen anyag nagyon tetszett, a tiéd is, csak a köldökzsinór hiányzik a képről, nehogy mán öngyilok legyen. :-))
Koncert mikor lesz ? Az első sorba szeretnék jegyet.