Fájdalmas búcsú

Nem mondom, hogy két hónapig végig gondolkodtam, hogy mi is legyen, de erősen foglalkoztatott, hogy mi a baj ezzel a projekttel: miért léptek ki többen, miért nem tartjuk a határidőket, miért van az, hogy én magam sem igazán kedvelem ezeket a darabokat. Azt persze nem mondom, hogy az elkészült munkák nem voltak jók (sőt!), de valahogy olyan felmelegített töltött káposztához hasonlított a dolog.
A szerintem roppantul sikeres Kultúraquiltek után ez olyan gyengécske másodvirágzásnak tűnik, ezért úgy gondolom, hogy abba kell hagynunk. Természetesen, ha valaki át akarja venni az "adminisztrátori" feladatot, boldogan átadom.
Köszönöm a résztvevők közreműködését, és jó lenne, ha a Kultúraquiltekhez hasonlóan összevarrnánk a négy full sorozatot. Majd kereslek Titeket ez ügyben.

Itt a vége ?

Lemaradtam valami fontos információról? Mi van velünk? Kész? Vége? Befejeztük??? :(((

... Nem tudta ezt Mehemed...

És felrúgták a tehenek. :)

Mint többeteknél, nálam is a repülés volt a lényeg.

Mivel a téma kívánta a realisztikus ábrázolást, persze, hogy megint frászban voltam.

A szokásos képnézegetés után sikerült körvonalaznom, hogy tehenet nem tudok élethűen rajzolni, először Fannival rajzoltattam. Persze, aranyos volt az is, de mégsem az igazi. Maradt a gömbtehén-módszer.

Az elrendezésben biztos voltam, persze megint sikerült az arányokat elhibáznom. A rajzon jobb volt. (Mint a múltkor.) Szerinem nagy lett Mehemed, az uram szerint meg ez az alkotói szabadság. :) Úgy legyen.

A technikáról csak annyit, hogy sikerült elhagynom a ragasztós fátylat, nem volt kedvem pepecselni vele (Csak a cipőre pazaroltam, mert az annyira kicsi, féltem, hogy elcsúszik. )

Minden anyag magamfestett darab. A foltos tehenet direkt festékkel pingáltam, a fekete túlképpen sötétzöld (direkt), és a háttér egy régi Katafás együttfestés emléke. :)

Cím nélkül...

Elnézést kérek, de én is csúszni fogok, törökökről, Mehemedről még nem tudtam kitalálni sok mindent.

mindenféle tehenek

Tegnap elkezdtem, de nem tudtam befejezni, ma egész nap ezt varrtam lelassult tempóban, egész jól elszórakoztam vele, nézzétek el a nem túl jól sikerült képeket, vakuval nem látszik semmi, így pedig homályos és a színei egészen mások. Mondanám, hogy a török is a fényképezőgép miatt lóg ki(vagy be) a képből, de hát nem....:)

Már hívódik

Leírom mit / nem / láttok a képen. :-)

Zöld füves háttér előtt, a kezem nyomát, amint épp hármat mutat két ujjat behajlítva.

Mindez megspékelve tehénfarkakkal.

Ez a kép olyan mint a polaroid, idő kell hozzá, hogy megjelenjen, ha elég türelmesen nézitek meg fogjátok látni.

Torok es a tehenek

Meg otthon voltam, mikor megvarrtam a teheneket, meg a torokot. Az alap borotvahabos festessel keszult, a tobbi aplikalas.

Az ekezetek hianya miatt elnezest itt ilyen a gep.

Gurult, gurult Mehemed...

...mert felrúgták a tehenek.

Régen kitaláltam, hogy mit fogok varrni. A technika pedig menet közben alakult.
Először megvarrtam a mezőt különböző zöld csíkokból. Nem tetszett. Túlságosan sima volt. Leeső kis darabkákkal teleszórtam tehát, majd nylon zacsival beborítottam, szabad gépi tűzéssel jól lerögzítettem. Utána nekiestem hőlégfúvóval. A végeredménnyel meg voltam elégedve. Aztán már nem volt más hátra, mint a tehénkéket és a szerencsétlen, felrúgott Mehemedet felapplikáljam. Ennyi.
Ferdepánttal még be fogom szegni.

A török és a tehenek

A Tehén és a Mehemed akció közben!

A kivitelezés gépi applikáció, ragasztásos technikával. Az eget kivéve, gyári anyagok.

Kezdődjön a mesélés!

Teheneket terveztem, majd ez lett. De remélem, jönnek a tehenek is hamarosan!
Szűcs Édua rajzai alapján készült gépi aplikáció. A végén egy kis filccel rásegítettem.

Mehemed

Lányok tudom hogy van még két nap 15-ig, de már most szólok, hogy nem fogom megvarrni 15-re a képet. Nem csak azért, mert nem leszek itthon, hanem mert ez az egyetlen kézzel varrható elképzelésem van, amit a junius 19-i varrjunk a szabadban programon kézzel tudnék varrni, és ott szeretném majd megcsinálni.
De hogy addig se furdaljon senkit a kiváncsiság, hogy milyen lesz, elárulom mit fog ábrázolni: három tehenet, egy fehéret, egy feketét, egy tarkát, és egy törököt. Most vagytok meglepődve ugye!!!! És kézzel fogom applikálni. Bizony. Még sose csináltam, itt az ideje. Na de egy varrjunk a szabadban programon belül....

Himnusz az élethez - Ildi

Nagyon, de nagyon szégyellem magam, de csak most jutottam el ideáig. Nem mondom, hogy nem lett volna egy napom erre korábban is, de annyira tele volt a fejem mindennel, hogy egyszerűen nem tudtam korábban ezzel foglalkozni.
A gondolat kb. akkora alakult ki, amikor Ti feltettétek a munkáitokat. Ha meg kell magyarázni, a szögletességből, a rutinból, a megszokásból való kitörést szerettem volna ábrázolni. A mögöttes anyaggal sokat vacakoltam: kevés olyan darab van, ahol két kontrasztos szín van egymás mellett. Nem akartam én pinket (megint), de ez mutatott a legjobban - szerintem.

Most már a Ti munkáitokat is megnézem - eddig nem akartam, nehogy befolyásoljatok.

A tehenes is megvan fejben, meg is csinálom azonnal, nehogy még egyszer szégyenben maradjak.

Kell egy gyerekvers is!

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek


Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.


Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"


Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.


Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!


Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Ugye, Ti is szerettétek gyerekkorotokban? Május 15 jó lesz?

Falak között

Nemsoká jövök, bocsánat, de a memóriakártya kellett a fényképezőből másnak, a kábelt meg tegnap óta keresem, olyan régen használtam, ígérem este, ha lecsillapodtak a kedélyek az irodában, megkeresem.

A technika a szokásos, applikáció, az alak először cérnával körbevarrt, aztán mivel nem szépre sikerült a varrás, rámentem némi textilfestékkel, így valamivel jobb az eredmény.

Évihez hasonlóan bennem sem versül meg ez a vers, pedig a mondanivalója megfog.
Bocsánat még egyszer a késésért, a többit levélben.

Zsuzsa és Neruda

Sajnálom, megint csúsztam. De szerintem ez olyan vers, aminek a megrongyozásához tényleg kellett az idő és az ihlet.

A kedvenc technikámmal gépi trapuntóval próbáltam a költemény hangulatát visszaadni.

Talán nem nagyon szorul magyarázatra, hogy a fekete, szögletesen tűzött rész a szomorű gondolatokat, a tűzpiros kacskaringósan rajzolt pedig a vidámságot hivatott szimbolizálni.

A fekete, az egy matt anyag, a tűzpiros organzával van vidámítva, csillogóvá téve.

Ez inkább egy oldalról készült fotón éervényesülne.

Mea culpa!

Hát, lányok, a költözködést és a varrást nem bírtam összeegyeztetni - egyrészt fizikailag sem fért bele, másrészt a gondolataim is igencsak máshol járnak az utóbbi időben. Tegnap próbáltam rendet vágni a "műterem-szobámban", már majdnem sikerült, és ígérem, hogy a hétvégén kicsiholok valamit magamból. Még egyszer elnézéseteket.

Neruda Laci

Azt hiszem ez némi magyarázatra szorul.

Aki ismeri Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvének diafilm-változatát, annak a képet magát nem kell bemutatnom. Egy az egyben átvettem, mert zseniális. A jelenet a következő: Laci mindentől fél, többek között a sötéttől is. Nagyon szeretne színes ceruzákkal rajzolni, de az a sötét szobában van, a villanykapcsolót nem éri el, ő pedig nem mer bemenni érte. Ez az a pillanat, amikor megáll a sötét szoba ajtajában.

Tudom, hogy ez a rémült kis alak a sötét ismeretlennel szemben állva nem egyenes ágon csatlakozik a vershez. De én nem tudtam szabadulni ettől a képtől, és hiába igyekeztem valami pozitív, a végkicsengéshez passzoló képet meglátni belül, nem ment. Mindig ez a Laci tolakodott elő.

És bár a vers nagyon lelkesítő, magam is megtapasztaltam az újrakezdés, az ismeretlen varázsát és a megújulásban rejlő váratlan távlatokat, az ember alapvetően, zsigerből mégiscsak gyáva. Fél. Mindentől, amit nem ismer. Evolúciós örökség.

Itt van tehát ez a Neruda Laci, akinek a félelemtől még a szőr is feláll a karján ;-)

Fogadjátok szeretettel :-)

Az mindenesetre érdekes kísérlet lenne, ha különböző életszakaszokban varrnánk meg újra és újra ugyanazokat a verseket. Biztos hogy nem ugyanaz a kép születne.

Bungee jumping

Sokadik olvasatra sem tudtam versként tekinteni erre a költeményre, eleinte egy fenyegetés, később egy jó tanács, intelem-féle jött ki belőle. Értettem, és persze, rögtön magamra kezdtem vonatkoztatni. Amire jutottam:

Nagyjából ismertek, aki nem annak mondom, hogy nem vagyok egy egyhelyben ülős, mindenjóvanúgyahogyvan típus. Megesz a penész, ha azt érzem, kimaradok valamiből, lemaradok egy érdekes tanfolyamról, egy jó filmről, egy klassz társasági programról.

Mivel a munkám szinte favágás, csak ezek a dolgok éltetnek, na meg persze a családom, ahol szintén alapszabály, hogy ha valamit szeretnél, akkor összehozzuk, hogy részed legyen benne.

Csináltam már sok mindent, van számos kedves hobbim, amivel javítok az életem/tünk minőségén. Jövünk-megyünk télen-nyáron, erős társasági életet élünk, de legújabb szürkeség elleni akciónk lassan már gyógybeutalóért kiált. Együttest alapítottunk.

Képzeljetek magatok elé öt pasit és négy nőt (az egyik pár nőtagja nem hajlik a közös zenélésre), akik mindenféle zenei elő(és utó)képzettség nélkül zenekarrá fejlődtek. Közel egy éve megy ez a játszási, és szerénytelenség nélkül állíthatom, viszonylag több mindent le tudunk már játszani hallgatható formában. :) A stílusról (és a pasik fazonjáról) a munkanevünk árulkodik: Bélpokol.

Na, hogy ezt minek írtam?

Hát csak azért, hogy lássátok, megpróbálok a vers szerint élni, és ha nem megy (mostanában nem megy anyagi okok miatt), akkor egyfolytában tervezem a majdani újabb kitörési pontokat, illetve erősen becsukott szemmel gondolok vissza a szép emlékeimre.

Egyet nem fogok soha a büdös életben kipróbálni, csinálni, pedig nagyon szeretném. Sajnos ehhez nagyon beszari vagyok.

De ez nekem a szabadság a merészség, az éljamának non plusz ultrája, ez pedig a bungee jumping.

Ezt varrtam meg.

A munkáról annyit, hogy az alap egy új kedvtelés eredménye: a borotvahabos festésé, amit nagyon élvezek, és a versnek megfelelően színes, változatos formára alkottam, jelezve az alant ránk váró sokszínű, kavargó élményt.

Az emberke csak jelképes, figurája képviseli azt a szabad szárnyalást, amire vágyunk.

Már az is fenséges érzés lehet, ahogy abban a magasban kitárt karokkal áll. (anyagát arashival készítettem, de nem procionnal, hanem azzal a másikkal, minek nem jut eszembe a neve, Szomor Ágival csináltuk) .

A tűzéssel csak a mintázatot emeltem ki.

Himnusz az élethez - nyissunk a természet felé!

Miután elvetettem a mandala ötletét - az volt az első, ami a versről eszembe jutott - újra meg újra elolvastam. Mindig ezek a sorok jöttek elő: "légy merész ma! cselekedj mindjárt!". Addig agyaltam, nézegettem az anyagokat, amíg ez a zöld vízeséses anyag került a kezembe, aztán jött az ötlet: convergence. Igaz, hogy kicsit giccses ez a vízesés, de mégis a szabadságot, a boldogságot, megnyugvást jelenti számomra a természetbe való kijutás. Megfogadtam a fenti idézetet és merészen megvarrtam a mini convergence-t. (Nem tudom készült-e már ilyen kis méretben?!) A zöldet kombináltam ezzel a batikolt anyaggal. Most csak "gyári" anyagot használtam.

Neruda versre mandala?

Fejtörést okozott ismét, hogy hogyan is közelítsem meg ezt a verset. Elolvastam nagyon sokszor, és tudtam, hogy a hangulatát szeretném  valamilyen módon visszaadni. Azt a hangulatot, amit bennem keltett. Nagyon nehezen tudom megfogalmazni. Színeket akartam: megnyugtatóakat, pezsdítőeket. Formákat: befejezetteket, befejezetleneket. Szabályosat és szabálytalant. Ünnepélyeset és egyszerűt. Sokszínűt, sokfélét, mint maga az élet. Viszont nem akartam az élet árnyoldalait láttatni. Ahhoz most nem volt kedvem. Ezért maradtak ki a hideg színek, a szögletes formák az elképzeléseimből. Mindezeket végiggondolva szikraként pattant ki az ötlet: mandalát varrok. Tudom sajátos, de hagytam magam elsodorni.
Azt is hamar eldöntöttem, hogy natúr anyagra fogok dolgozni selyemmel. A technika egyszerű. Körzővel megrajzoltam a mandalát, majd sablonokat vágtam ki belőle. Nem volt más dolgom, mint a megfelelő mennyiségű darabkákat ragasztófátyol segítségével az alapra varázsoljam. Utána azért a széleken átvarrtam, majd a hátteret szabad gépi tűzéssel bekacskaringóztam. Utolsó lépésként a tűzések közé pozitív gondolatokat írtam. Így éreztem befejezettnek.
Ismét az történt, mint az előző foltverseknél. Amíg nem találtam ki, hogy mit varrjak, szenvedtem minta kutya. Onnantól ment minden, mint a karikacsapás.

Merj színt váltani...

Ezt a merészséget egy robbanásban képzeltem el, ahogy a szabályos rideg kék textúrát átüti az ölelő meleg sárgaság. Azért készült egy második kép is, hogy láthatóbb legyen a térbelisége.

(Kicsit olyan lett, mintha a hideg-meleg pályázatra készült volna :-) )

Először úgy gondoltam, hogy szürke anyagba robban majd valami színkavalkád, de tartottam tőle, hogy a sok szín nem érvényesülne, valamint nem is a sokszínűség fejezi ki azt amit szerettem volna.

Nem volt sem nehéz, sem könnyű ez a feladat, a kivitelezés adott némi gondot. A szinek világával akartam megoldani, de nem tünt igazán megvalósithatónak, azért mégis ugy gondoltam, hogy a szürke mint alapszin lesz a legjobb, ugyanis a szürke: a csönd, az időtlenség, hamu köd, szomorúság, melankólia , fásultság, a test halála hétköznapiság stb jelképe a szinvilád magyarázata szerint. Ez illik a vers első részére.A sárga az életöröm, fény, önmegvalósitás jelképe, ezért vannak a sárga utak, egy kivezető ut van a a lélek győzelme felé a fény felé. Igy született meg a vers ábrázolása.

Bezártság helyett nyitottság

Tegnapelőttig ez a munka készült a blogra, de nem igazán mutatta azt, amit szerettem volna. Azért felrakom.
A címe: Fokról-fokra a fény felé. Próbálkozás a cérnafestéssel, plusz egy kis applikáció.
Második verzió: festett, rajzolt megoldással. Nyiss ablakot a világra!
Az ablak körül a szivárvány színei futnak körbe. Ez jobban tetszik nekem, bár képileg elég egyszerű.

Márta néni Menő Manója

Ez volt az első foltvers, ami igazán izgalomba hozott. Mert hogy lehet azt ábrázolni képben, ami nincs. Ami elmúlt. Lehet, hogy ha egy óráig néznétek a képet magatok is rájönnétek, hogy mit akartam, de kinek van ennyi ideje. Tehát elmagyarázom.
Menő Manó (na láttam már belőle jobbat is) tele élettel gyalogol felfelé az úton, kezében égő fáklya, a tűz, a láng, az élet, a szenvedély. Szive ép, (bár a benne ábrázolt férfi és nő nem ér össze de a szive ép, egészséges.) A könyv nyitva, mert olvas, a kottán a hangjegyek, mert zenét hallgat, a bőröndcimkék, hogy utazik, és a rajt-cél közt legalább két út van, ami kicsit tekervényes, és változtatni tudja. A RAJT-on a fordított J jelzi, az élet nem fenékig tejfel de akkor is el kell indulni.

A visszafelé út maga mögött ugyanezek a jelképek elromolva. A szivét összetört, nem találja önnön bocsánatát, az elvarratlan szál , a könyv csukva, már nem olvas, a kottáról hiányoznak a hangjegyek, és útja a rajt és cél közt csak egyenes. A bőröndcimkékről lepergett betűk mert már nem utazik. Lassan elenyészik, meghal, de a sír kopjafája, ami lent ezt jelképezi ugyanabból az anyagból van, mint a fenti fáklya, és abból is tűz jön ki, ezzel jeleztem hogy Élj most....

Érzem, hogy ez a vers többet érdemelt volna, valami csodát, valami soha nem volt megújulást, valami nagy felfedezést, de Neruda majdcsak mebocsájtja.

Ha kinyitod.... ha behúzod....

Először a háta, hogy a vers mindig kéznél legyen!

Hagyományos foltmunka, gyári textilből, cipzárral bolondítva, és egy kis tűzéssel kiegészítve.
Hogy kinyitod, vagy behúzod rajtad  múlik, de behúzva nem látszik a lényeg.

soha nem megy útra

Emberünk,ha felemelné a fejét ,két dolgot mindenképp láthatna:
hogy fojtogatóan szűk,sötét és sivár ez a puha,meleg odú.S hogy a tobzódóan színes és életteli kinti világ(másik élet)térképpel is szolgál önmagához.Ezért a batik vonalát követő tűzés.

Varró Dániel ?

Elalvás előtti zseniális ötleteim egyike : Kérjünk egy verset , " Nomen est omen " alapon, micsoda kihívás lenne . :-))

Találtam egy blogot

http://csillagkerekes.blogspot.com/2009/09/terhatas.html

Dióhéjnál kószáltam, és ezt találtam az olvasnivaló blogjai közt. A kép ugyan nem varrva van, bár akár lehetne varrva is, a szemem először azon akadt meg, de a vers nem semmi. Lehet, hogy ő az igazi?

Kérdés

Meg tudná valaki mondani,hol található ez a vers nyomtatásban ?
Az én régi Neruda-kötetemnek lába kelt,ma hoztam egyet a könyvtárból,ez a Kozmosz könyvek sorozatban jelent meg 1978-ban.Lógatom az orrom,nem akarom elhinni ,hogy ez a szép szöveg kimaradt belőle.

Egy nehéz vers március 15-i határidőre

Lehet, hogy most megköveztek, megútáltok, kiléptek stb., de muszáj idetennem egy kedvenc versemet. Régen ismerem, sohasem gondoltam rá "textiles" szemmel, fogalmam sincs, mit lehet belőle varrni - de talán megér egy próbát.

Pablo Neruda: Himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

(Somlyó György fordítása)

Zsuzsa és a szocializmus

Bocsánat, Lányok, nagyon megkéstem.

Ráadásul, lehet hogy a munkám is nagyon kilóg a sorból. A vers valahogy az én gondolataimat elvezette az uniformizált fürdőszobákhoz, lakásokhoz, végül a panelekehez.

Egy sokemeletes panelházat próbáltam készíteni. Az ablakkeretek kétoldalas ragasztóval felrakott keskeny fehér anyagcsíkok, amiket le is varrtam a ragasztás után. Az ablakok zömét organzával tettem fényesebbé, de ez a fotón alig látszik. Függönyöket, reluxákat varrogattam szabad tűzéssel, hát azok se jönnek ki elég jól.Na, mindegy. Élőben olyasmi lett, amilyennek terveztem.(Legalább a sok fürdőszobát van hova elhelyezni:))

Kozirev

Szerintem engem Ildi mostmár ki fog vágni. Egyszerűen képtelen vagyok egyebet varrni, mint cérnával rajzolt dolgokat. Annyit tipródtam pedig, belekezdtem többe is, a kukában landoltak. Ezzel vagyok leginkább megelégedve, úgyhogy ezt hozom a közösbe.

Íme a kiszínezett kép:

Iván Kozirev és az új fürdőszobája

Kicsit kapkodósra sikerült ez a varrás, mivel még mindig a kórházban töltöm a délutánjaimat munka után.
Az volt a gondolatom, hogy ábrázolom az egyen lakótelep egy épületét, majd az ajtóval, amire kiírtam Ivan Kozirev nevét azt a tényt, hogy ez az Ő új lakása. Ezen belül pedig a nagy káddal a fürdőszobát, aminek annyira megörült. A habokat ezzel a borítékbéléssel tettem hangsúlyossá, a piros lábtörlő - nemezelve van, de nem az én munkám, a lányom készítette nekem - egyrészt a Szovjetuniót is jelképezi, másrészt próbáltam ráírni, hogy Munkáslakásépítő Szövetkezet, amely a lakást kiutalta.

Ivan Kozirev elvtárs kipiheni a vasöntés fáradalmait, avagy relax!

(Ez az utolsó szó nekem is szól, mostanában kicst rám járt a rúd, egészen tegnapig nem voltam humorra hangolva, apám kórházban, de tegnap áttörés volt, már reménykedünk...)

Azt hiszem, a képet nem kell magyarázni, anno én is vagy a kábda, vagy a vécébe menekültem, ha magányra vágytam... igaz, Pravdát sosem olvastam ott. :)

Két tervemet ötvöztem, a csapból folyó propaganda nálam is megfogant elég hamar, de az nem volt, ugyebár elég vicces. Aztán jött az újságolvasás ötlete, végül azért kevertem össze, mert csupasz lett a kép teteje. Kicsit fura így együtt, de hát ez a "művészet".

Amúgy kiolvastam, hogy a két piros holmi, amit mi előszeretettel alkalmaztunk szinte mindannyian, önkényuralmi jelkép, ezért tiltott, kivéve persze a művészetben. Úgyhogy jelentem, hivatalosan is "művészetté" avanzsált a munkánk. :)

Ha újracsinálnám, nagyobb lenne a motívum, most a végére összement, rajzon nagyobbra sikeredett. Mindegy. Örülök, hogy ennyit kipréseltem, nézzétek el nekem!

Double Decker (Majakovszkij)

A kultúraquiltben az volt a jó, hogy utána kellett járni a dolgoknak. Ebben meg az az izgalmas, hogy sosem tudhatom, mi gyújtja be a hajtóművet.

Kozirev elvtárshoz pl. ez a kis tábla adta a kulcsot, amit nemrég vásároltunk:

Ezúttal sikerült olyan quiltet összehoznom, ami ha akarom a vidám fürdőzést ábrázolja, a habokban való gondtalan elmerülést - kis utalással arra, hogy mindez a fennálló rendszernek köszönhető, ha akarom, akkor pedig csak látszólag fürdőszobai idill, egyébként pedig az ideológia leple alatt zajló (lélek)gyilkos, fullasztó terror, amibe a látszólagos kedvezmények és juttatások ellenére is bele lehet dögleni.

A hab persze piszkos, konkrét és átvitt értelemben egyaránt, és hát Kozirev elvtárs trikója tiszta ugyan, de viseltes - ahogy az a tisztes szegénységben élőknél már csak lenni szokott, új fürdőszoba ide vagy oda.

A zuhanyfüggönyre textilfilccel rajzoltam, a trikó Gerda foszló pelusából egy darabka, a kád és a karok pedig filcesített gyapjúpulcsi.

Időbeli bénázásom oka, hogy hiába volt készen tegnap a kép, nem tudtam fotózni, mert az illanófilc sehogy sem akart elillanni, még ma délben is látszott sok helyen. Megnéztem a leírást, mert ez egy eddig nem használt fajta, hát 14 napig is megmaradhat a nyoma, de vízzel eltávolítható. Megint tanultam valamit. Ezután már csak a száradásra kellett várni, bár még mindig látszik itt-ott. Ha kifakul, lecserélem majd a fotót. Most még kicsit lilás beütése van a feliratnak.

Ivan Kozirev boldogságos fürdőszobája

Ismét nem tudtam elszakadni a vers elolvasása után az első gondolatomtól. Karikatúrát szerettem volna varrni. Kozirev elvtárs boldogságát akartam ábrázolni.

A kád rozsdás festésű anyagból, a víz, a szőnyeg és emberünk is procionos festésűből készült. A háttér fehér törlőruhából, a kövezet apró kockás zefir. A kevéske gondot a zuhany anyagának kitalálása okozta, de viszonylag hamar rátaláltam a végső megoldásra. Mostantól egy picinykét rövidebb a vasalóruhám.(Mindent a cél érdekében!) :-)

A fekete cérnával azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy ez egy rajz.

tükröm, tükröm, mond meg nékem.....

Már egy hete is, hogy elkészültem Kozirev fürdőszobájával.Nem volt könnyű visszamenni az időben oda, ahol még nem is voltam, de megpróbáltam. Ilyen lett.

Van már neki

Sokat nem tudok róla mondani. Eddig ez okozta a legtöbb fejtörést, végül ez lett belőle. A vonalak kissé girbe-gurbák, szándékosan elnagyoltak. Csempe, tusoló, ez nálam is megjelenik. Bár a Munkáslakásépítő Szövetkezet biztosan nem ilyen színes fürdőket csinált, de én nem tudtam másban gondolkodni. Mindig visszatértek a színek.

Kozirev uj lakása a fűrdővel

Ime az én elképzelésem arról, hogy hogyan élvezi Kozirev elvtárs a fürdést.A fekete azért van, mert sok koszt mos le magáról, a zuhanyrózsából viz folyik, nem tudom ez látszik-e jól, a kép nem annyira adja vissza, élőben nagyon jól látszik, selyemszálakból csináltam a zuhogó vizet. A csapok meg a zuhany ezüst szálból vannak, ez benne a karikatúra, mert akkor nem hiszem hogy a szövetkezeti lakásokban ilyen csapok lettek volna, de Iván láthatta ilyennek a boldogságtól. A quiltet egy darab ilyen házfalat utánzó anyagból varrtam, és az ablak meg a belsőrész applikálva van. Az alak nemcsak azért fekete mert ugye a vers szerint is piszkos az öntőmunkás, hanem valahogy nem az alak volt a lényeg szerintem, hanem a fürdő.Többször is elolvastam a verset, és visszagondoltam, mennyire nem szerettem gimnazista koromba Majakovszkijt, most jöttem rá igazán, hogy nem vele , meg a versekkel volt baj, hanem a versei formájával ez a tördelés most sem ragadta meg a tetszésemet, nem baj azért jó volt ezzel is foglalkozni.

Xолодный - Tеплый

Ennyire felszabadultan és gyorsan egyik foltversnek sem estem neki eddig.Diákkoromban imádtam Majakovszkijt és igazán nem tartottam kommmunistának.
Csak azért sajnáltam,hogy Ildi választása épp erre a versére esett,mert olyan jó lett volna látni,miként varrunk nadrágba bújt felhőt :-D.
Persze,most sem az eredeti változatot varrtam meg végül.Nem tudok én rajzolni,na...
pedig jó lett volna teljesen felülnézetből ábrázolni.Igaz,hogy akkor a lépcsőzetes csempével gyűlt volna meg a bajom.Az pedig fontos volt,hogy a lépcsőzetességet belevigyem("a szemem kitörik, ha zegzugos verssoraira nézek",mondta róla Lenin).Érdekes módon ezen néhány napig törtem a fejem,pedig tizenéve naponta látom a megoldást:ilyen a csempénk a fürdőszobában.
Egyébként,mint mindig,rákerestem ilyesmi quiltekre a neten.Az egyetlen értékelhető
találat a bathroom quilt-re,bár eléggé befolyásolt, végképp meg is győzött arról, hagyjam a perspektívát másra,vállalva a valóságot,lapos leszek és naiv.
Szórakozni akarok,nem szenvedni!Tudjuk azért,ha máshonnan nem,Babitstól:ki nem akar szenvedni,kétszer szenved.Meglepő módon a kád fogott ki rajtam.Csak harmadszorra találtam el,a pont neki való anyaggal.Ez olyan sötétítőből kibontott vízlepergető anyag,amit eddig csak táskamerevítőnek használtam.Minden jó valami másra is...Reményeim szerint ettől igazán kádszerű lett.Vagy csak én lettem a végére kissé elfogult.Kommunista jelképet mindenképp akartam.Látva az előzőeket,örülök,hogy inkább mégis a vörös csillagot választottam.Hideget-meleget is mindjárt az elején akartam a csapokra,mire odaértem,jutott eszembe,hogy ezt talán inkább oroszul kellene.Innen a cím.Komfortérzetem még megkívánta,hogy belelopjak egy kis cikkcakkos tűzést,habár ez talán most nem is illik ide...
Nem lett egy nagy durranás,de igazán szerettem varrni.

Márta néni fürdőszobája

Hát én meg itt toporgok 15-e óta, mert elnéztem a dátumot.

Előrebocsájtom, hogy Kozirev elvtárs fürdőszobáját abba a két fürdőszobába képzeltem bele, amit Moszkvában, ill Leningrádban láttam a szállodában annak idején, és bár mindkét szálloda a város közepén volt, igaz jó régen, de mind a kettőnek plafonig macskaszarszürkére volt festve minden közös helyisége.

Viszont ami a versben leginkább megkapott, az a tördelése. A szavak cikázása- ha a könyvet 90 fokban elfordítottam - olyan volt, mint a víz ami a csapól zubog. Ez adta az ötletet, hogy a vers jöjjön a zuhanyrózsából, jelképezve kissé azt a tényt, hogy nekünk idősebbeknek volt alkalmunk megélni évtizedeken át, hogy az ideológia jött a csapból is.

Technikailag azt akartam, hogy a Berninával varrjam fel a szavakat, el is kezdtem, középen néhány soron látszik, de nagyon nem volt jó, mert nem látszott akárhogy próbáltam, ezért fogtam a filctollat, és írtam rá így. Kis gőz pancsinggal, nehogy már kimaradjon. A sarló kalapács meg kellett a falra, hogy legyen.

Harmadik versquilt, de én még mindig az országokat siratom.

Hárman a fürdőszobában

Első gondolatom az volt, hogy itt az ideje a képek használatának. Csak azon tusakodtam, merjem-e a fürdőszobába telepíteni, vagy a nyitott szobaajtó engedje látni őket: a méretük eldöntötte a kérdést.
Az usánka és a csizma is rögtön felkerült a képre, ha ügyesebben rajzolnék kilógna egy láb is a kádból, de ez kifogott rajtam.
A pufajkát azért szavaztam le, mert rongyból most elég egy is.
Elrejtettem néhány hibát. megtaláljátok ? :-))

Szovjet fürdőszoba - Ildi

Bevallom, nekem majdnem kész volt az elképzelésem, amikor megtaláltam a verset. Öt évvel ezelőtt volt a Céhnek egy "Hideg-meleg" pályázata és én már akkor egy csaptelepet akartam csinálni, csak nem volt időm.
Ez egy "igazi" patchwork: varrva van, csak a csap ragasztós. A sarló-kalapácshoz ministencilt csináltam. Külön felhívnám a figyelmet a káddugóra:)


A hibái közül kettőt említenék meg. Egy ismerősöm hívta a figyelmemet, hogy a kis kerek izének, ahonnan kijön a dugó, oválisnak kéne lennie a perspektíva miatt. De akkor már oda volt a ragasztva. A másik, amivel sokat szenvedtem (és nem is sikerült megoldani) az a kád "mélysége": próbáltam "odakoszolni" zsírkrétával, de ez tényleg kosznak látszik, nem pedig mélységnek.

Két karodban

Már elkészültem a Radnótival, de nem tudtam oda beilleszteni, ahol helyet hagytatok nekem. Talán nem gond, ha ide beszúrom, és valahogy majd a helyére kerül.
Azt olvastam Pomogáts Béla Radnóti Miklós című életrajzában, hogy szívesen töltötte idejét feleségével együtt apósa istenhegyi kertjében, csendben, nyugalomban. A verset 1941. áprilisában írta, amikor már elvitték munkaszolgálatra. Amit megpróbáltam belevarrni a képbe, az egy álom, amelyet Radnóti álmodik, és látja magát Fannival, ahogy üldögélnek a kertben, körülöttük az örvény, a rémisztő valóság. Néhol egy kis zöld, a kert színei, a kék égbolt. A technikában megint az akrillfestéket használtam.

BUÉK minden "folt-költőnek"

Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
a többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
/1956)